Van itt olyan szülő, aki megbánta a gyerekvállalást? Ha igen miért / ha nem miért?

Nem olvastam el a válaszokat

Szerintem nagyon sokan nem magát a gyereket bánják meg hanem minden mást emellett. Mindenhonnan jön a magadnak szulted,de egyrészt meg S jóisten is megpihent a hetedik napon,másrészt érdekes módon ha nevelés vanyakkor egyből nem magadnak,hanem a társadalomnak szulted. Ezerféle elvárás vanynemcsak a gyereknevelés hanem az élet minden területén is,nincs ember,akit ez előbb utóbb nem darál be. Nekem se a gyerek a nyug,hanem emellett dolgozz,háztartás,hajadismilyen. Hála isten szerető férjem vanyde csak egész nap dolgozik,sokszor egy két hétig itthon sincs. Épkézláb nagyszülő nincs,olyan van aki az észt osztani tudja,de az unokáját évente kétszer ha látja. Aki nem segítseg csak vért szív. Na ezt mind eki a saját élethelyzeteket vetítse. Nem a gyerek a sok általában. Önmagában nem. Minden más együtt az. Nem csoda,hogy a sokat emlegetett régi szép időkben hat tíz gyerek volt egymast neveltek,az anya fele annyi elvárás volt,hogy életbe tartsa,adjon neki enni,és kész. Manapság már a kaja se mindegy,minden másról ne is beszéljünk.

És nyilván ott van,hogy akárhogyan megy a oamoigas,hogy dehiszentudtadmitvallalasz,nem ,nem tudja igazán senki,ordas nagy kamu. Hiába vagy gyerekorvos,bébiszitter sok evigydolgozol bölcsibe,van egy rakás kistesod. Nem,tudod addig igazán,amíg nincs. Amíg meg nem vakuksz se tudod milyen,el tudod képzelni milyen a konyodkoddel látni? Nem,nem tudod. Nagyon extrém,durva és nem is ide illő pelda de jobbat nem találtam

Azért ez a "tudta mit vállal", ezt hagyjuk már! Ilyet csak gyerektelenek írnak. Persze, kb. lehet tudni, de nagyon-nagyon sok mindent nem! Most nem azt mondom, hogy ezért meg kéne bánni, de ki az aki mindent előre tud? Mondjuk úgy 18 éves koráig látja mikor hol és miben kell helyt állni? Milyen lesz a gyerek kicsinek, alszik, nem alszik (az alvásmegvonás egy brutális kínzási módszer, pszichotikus állapotba kerülhet tőle az ember ha annyira nagymértékű), neurotipikus-e vagy sem, önveszélyes lesz-e dackorszakra vagy szobanövény, később hogy veszi az óvodai, iskolai akadályokat, milyen kortárs befolyás alá kerül, ha egyáltalán járhat normál iskolába, stb.stb.stb.

Az ember annyit tud, hogy nagy-nagy kihívásokat vállal. Pont.