Van itt olyan szülő, aki megbánta a gyerekvállalást? Ha igen miért / ha nem miért?

#29! Ok.térjünk vissza, állok elébe. De a kérdésemre nem válaszoltál. Ezek szerint mindenről tudtál elméletben, csak azt nem tudtad, hogy fogod megélni. Akkor az önismeret hiányzott. Az is a társadalom hibája?

Történetesen hajlamos vagyok depresszióra, ezért arra is fel vagyok készülve, jelenleg még semmi jele. Ha aktuális lesz, kezeltetni fogom, nem a gyerekem bánom meg.

Mitől is nagy az arcom? Mert tudatosan vállalok gyereket és nem áltatom magam azzal, hogy színes vattacukorfelhő, hanem az árnyoldalaival együtt is akarom? Hú, de nagy bűn. Jó, hogy már nem az a szar, aki nem bánja meg a gyerekeit. Képzeld, egy normális világban még az volt a normális és ti voltatok s kivételek, nem fordítva.

#28

#31! Szerintem viszonylag ritka, hogy valaki ténylegesen, mindenestül megbánja az egészet. De vannak, és közel sem biztos, hogy azért, mert rózsaszín vattacukornak gondolta a gyerekvállalást. Az önismeretnek a szintjei pedig beláthatatlanok. Az nem úgy van, hogy na, megismertem önmagam, kész.

Én nem gondolom, hogy bárki ítélkezhetne a megbánók felett, nem is tudjuk pontosan mi a helyzetük például, de akinek még csak gyereke sincs, és osztja az észt, na, ott azért van öntudat!

#32! Dehogy nincs. Itt van a hasamban😂

"Szerintem viszonylag ritka, hogy valaki ténylegesen, mindenestül megbánja az egészet."

Hát, akkor hogy? Mesélj kérlek, hogy lehet félig megbánni? A jó részt nem bánod, csak a rosszakat? Ezzel mindenki így van, csak ilyen nincs. Aki megbánja a gyerekét, az azt jelenti, ha vissza mehetne az időben, nem vállalná. Ez rohadtul nem öntudat kérdése. Normális ember, onnantól, hogy gyereke van, el se tudja képzelni már, milyen lenne, ha nem lenne. Ebből következik, hogy nem tud lamentálni azon, hogy jobb lenne-e, ha nem született volna meg, mert az a természetes, hogy van. Ebből következik, hogy odáig végképp nem jut el, hogy jobb lenne nélküle.

#31

#33 Időszakosan. Hogy van olyan időszak, amikor úgy gondolja, hogy ha visszamenne az időben, nem szülne újra. Olyat is hallottam, aki akkorra bánta meg, mikor mar mindharom gyereke felnőtt volt. Állitotta, ha visszamehetne az időben, nem szült volna. De addig elvolt az életével, de pont mikor kirepultek, döbbent ra, hogy milyen mas igy, mintha, teszem azt, karriert épit. Van aki az első pár évben gondolja így, aztan belejön, és már nem csinálná vissza. Vagy csak egy adott élethelyzet annyira nehez, es megoldhatatlannak tűnő, hogy ha olyankor kerdezed meg, azt mondana, nem kellett volna. De túl lesz rajta. Nekem volt olyan időszakom, amikor visszapergettem volna az időt, ha lehet, amikor egyedül maradtam a babával. Aztan megerősödtem.

De amúgy láthatóan mindent is jobban tudsz :) hát hajrá!

#32

#34! Ez nem megbánás. Klasszikus kapuzárási pánik. Ha nem szült volna, hanem karriert csinál, akkor azt bánná.

"Van aki az első pár évben gondolja így, aztan belejön, és már nem csinálná vissza. Vagy csak egy adott élethelyzet annyira nehez, es megoldhatatlannak tűnő, hogy ha olyankor kerdezed meg, azt mondana, nem kellett volna."

Pont ezért baromság az az egyébként visszataszító szöveg, hogy akinek nincs még gyereke, az nem tudhatja. Ennyi erővel milyen jogon nyilatkozhat az, akinek még csak 3 éves a gyereke? Mit tudhat ő arról, meg bánja-e, amikor 8éves lesz, vagy kamasz? Te se válaszolhatsz, kivéve, ha felnőtt gyerekeid vannak. Vagy ez csak azokra érvényes, akik nem bánták meg soha? Aki már szülés után megbánta, az okoskodhat akkor is, ha csak 1 éves a gyereke? Tiszta szánalmas.

"De amúgy láthatóan mindent is jobban tudsz :) hát hajrá!"

Fölösleges ez a fellengzősség. Nem mindent. De azt hagy tudjam már, hogy ÉN megbánom-e a saját gyerekem. Képzeld, tudom, hogy soha. Akkor se, ha egyedül maradok vele, mivel eleve úgy vállaltam 😁

#33

Senki nem arról beszél, hogy jó dolog megbánni a gyerekedet. Hanem arról, hogy a gyerekvállalás olyan dolog, amire nem igazán-igazán tudsz felkészülni. Valamennyire igen, utána lehet olvasni, ismerősöket kérdezni, mindent. De az nem olyan, mint mikor ott vagy. Pl én nehezen tudtam volna kezeltetni a depressziót egy 2 óránként anyatejet igénylő csecsemő mellett. El nem tudod képzelni mennyire más lesz az életed ha megszületik. Ez nem fellengzősség, vagy lenézés. Senki nem tudja, én sem tudtam, pedig én is próbáltam. A probléma, hogy az első pár hónapban nincs "én". Össze van nőve az anya a csecsemővel, megszűnszik önalló entitás lenni. Egyedül lófszt nem tud csinálni, a kisboltba leugrani a legnagyobb szórakozás, de már onnan úgy megy haza az ember lánya, hogy reméli nem üvölt addig a baba a hiányától. Nem még pszichológushoz járni. Persze ez csak pár hónap ideális esetben. De az a pár hónap akkor rengeteg. Én napokban mértem a túlélt időszakot. El nem tudod képzelni mennyire beszűkül majd minden.

Ettől függetlenül imádom a gyerekem, mindig is így volt. Soha nem bántam meg. De ezt válsszuk külön attól, hogy felkészültve sem voltam. Te sem vagy. Senki nincs. A hormonok, a kialvatlanság, a folyamatos aggódás, a bezártság, a testi-lelki határaid teljes megszűnése. Ezeket elképzelni nem lehet.

#36! Bár nem hiszed, de értem, amit írsz. Nekem ez nem pár hónap, pár év lesz. Nincs segítségem. Semmi.(Megjegyzem, szerintem most, terhesen sokkal jobban hiányzik, mint majd gyerekkel.)De azt nem hiszem, hogy ezt nem lehet elképzelni. Őszinte leszek, olyan dolgokról kell lemondanom "miatta", amit imádok. Legszívesebben nem is tenném. Szültem volna úgy és akkor, amikor nem jár ennyi lemondással. De nem úgy alakult, most pedig már csak ezen az áron lehet gyerekem. Lesz olyan, nem egyszer, hogy k.rvára fogom sajnálni magam emiatt. De megbánás? Na, nem. Az valami teljesen más. A gyerekem egyedül magasan mindezek fölött áll. Soha nem mondanék le RÓLA, hiába van rengeteg jó dolog a másik oldalon.

Tesóm nem akart olyan betegesen gyereket, mint én, de azért szült, mert akart ő is. Pár hónap múlva 4 éves lesz a gyerek, de szerintem összesen nem volt nélküle 3napot, értsd 72órát(nem egyben, hanem, ha összeadjuk az egy-egy órákat, amikor orvoshoz ment, vagy boltba ). Pedig neki papíron van férje. (Külföld, nem jár még közösségbe a gyerek és még nem is fog). Soha nem bánta meg, pedig nagyon nem így tervezte. Tönkrement az élete teljesen.(A gyerek nélkül nem tud hazajönni, nélküle meg természetesen nem fog.) Előbb megbánná a férjét, mint a gyereket, csak azt meg azért nem tudja, mert akkor a gyerek se lenne, ugye.

Nekem ez a megbánás nagyon súlyos dolog. Sajnálom, de én egy olyan anyát se ismerek személyesen, csak gyiken látok és elborzaszt.

#38! Itt talán nem olyan sokan. De elég sok ilyen jellegű kérdés van és én pont az ellenkezőjét tapasztaltam annak, amit te. Nem azt, hogy az is azt írja, aki egy pillanatra kiborult, hanem, aki máshol megjátssza magát, de valójában ténylegesen megbánta és ezt tartom szörnyűnek. Vagy pl.hányan pontozzák le azokat, akik nem bánták meg, mintha valami bűn lenne. De még ezeknél is több szokott lenni a tudatos gyerektelen, aki tudja, hogy mindenki megbánja, mert látja, de bezzeg ő nem, mert mindenkinél okosabb és nem szül. Na, azt végképp nem értem, mit keres itt.

De te azt írtad, más tudni, mint megélni. Ez még valamennyire érthető is, bár nem teljesen, most nem akarom ismételni magam. De ott van pl.#10. Tipikus válaszoló. Nem csak megbánta, hanem hanem másokat tesz felelőssé azért is. Nem beszéltek róla.🙄 1.Ha egy gyerekes egy gyerektelennek az éjszakáiról beszél, akkor az a baja. Hány ilyet olvastunk már? Mióta szült, csak a gyerekről tud beszélni. Persze, mivel vele van 0/24-ben, csak az történik vele, de akkor az a baj. Ha nem beszél róla, akkor meg az. Ha annyira érdekelte, miért nem kérdezett róla? 2. Nem beszéltek az éjszakákról? Wtf? Annyira kukán vállal valaki gyereket, hogy azzal sincs tisztában, egy csecsemő alvásritmusa nem egyezik egy felnőttével? Mi akadályozta abban, hogy még a terhesség ELŐTT utána nézzen? A fogzásról? Ez most komoly? Azt hitte, már fogakkal születik, vagy mi? 2 lehetőség van. A, Becsúszott gyerek. Nem volt idő utána nézni. Akkor elhiszem, hogy meglepetés volt és megbánta, de ő tehet róla, nem mások. B, Tervezett gyerek, de nem volt fogalma semmiről. Ebben az esetben is ő tehet róla, NEM a környezet és nem a gyerek. Lehet, a gyerek is megbánta az anyját. Hogy neki ilyen jutott, aki fogalmatlanul várta őt, majd küldené vissza a feladónak, ha lehetne.