Ha nem akarsz gyereket, miért nem?

"Csak amiatt kérnem, mert mikor egy ilyen kérdés felmerül, az bizonyosan ott van indokként, hogy "mert én utazgatni akarok"."

Akkor itt vagyok én ellenpéldaként: nem szeretnék gyereket és nem szeretek utazni sem, kifejezetten szorongással tölt el.

"Csak jó volna már olyan gyerektelentől is hallani, aki amúgy tényleg, valóban boldog ebben a helyzetben, és nem külső dolgok miatt járt így (nincs párkapcsolata, nincs rá pénze), hanem tudatosan döntött így és ő ebben teljesen boldog,"

Én olyan alkat vagyok, hogy ebben az életben igazán boldog sosem leszek. A hivatásomban találok örömet és azt tudom, hogy gyerekkel valószínűleg sokkal boldogtalanabb lennék. Egyszerűen nem látok semmi realitást abban, hogy a gyereknevelés örömmel töltene el. Sosem szerettem gyerekek között lenni.

Már csak azért sem, mert én meg mostanában olyan szülőt nem láttam, aki teljesen boldog, mert szülő... Frusztráltak, idegesek, kialvatlanok, sokszor nekem sírnak és szeretnének kiszabadulni ebből a mókuskerékből.

Most le leszek pontozva, de az 1-es válaszolóval nagyon egyetértek.

Valóban borzasztóan rossz irányba haladunk, a háború már több, mint 2 éve tart, ráadásul folyamatosan beszélik, hogy 3. világháború lesz.

Tegnapelőtt mondta a francia elnök a rádióban, hogy meg akarják támadni Oroszországot, azaz be akarnak kapcsolódni a háborúba.

De nemcsak ez van, hanem még ezeregy probléma. Úgyhogy én (elnézést kérek a csúnya kifejezésért) felelőtlennek és butának tartom azokat az embereket, akik gyereket vállalnak ilyen bizonytalan helyzetű világban, ezzel letojva a gyerekeik sorsát és jövőjét.

12-es, igen, nevelés kérdése is.

Le leszek pontozva, de én belátom, hogy sajnos olyan világ van, hogy már konkrétan a gyerek irányítja a szüleit, egyet nyikkan, és máris megkap minden szart, minden rá van hagyva, minden meg van neki engedve, és a szülők észre sem veszik, hogy mennyire elrontják a gyereket. Aztán csodálkoznak, hogy ha egyetlen egyszer fegyelmeznek, vagy rászólnak, hogy hagyja abba, beléjük rúg, ordít, csapkod a gyerek.

Régen amúgy tényleg nem viselkedhettek így, ha a gyerek valamilyen szülőnek nem tetsző dolgot mondott, máris repült a pofon. :D

Úgyhogy itt rontja el nagyon sok szülő, hogy hagyja a gyereket rátelepedni és csicskáztatni.

“Én felelőtlennek és butának tartom azokat az embereket”

…én meg azokat az embereket tartom butának, akik lehivatkozzák a “mai világban” kezdetűt, holott ha az illető nem a tetveit vakarta kigúvadt szemekkel töri órán, akkor kellett hallania ennél sokkal vèszesebb világról is, kezdve Dzsinkisz kán bestialitásától, az oszmán hódoltságon keresztül a világháborúkig és ha éppen véletlenül “béke” volt, akkor is verhetted földhöz a popót, mert nem haltál bele a szülésbe, vagy a világra tojt 5 gyerekből 2 megélte a felnőttkort. Olyan kutyaközönséges betegségekbe, kórállapotokba haltak meg még 100 éve is emberek, amelyekre ma a házi patikából is kapkodod be a tablettát és boldogan élsz tovább. Mai világ? Sosem volt ilyen jó dolga az emberiségnek, mint most. És ezzel NYILVÁNVALÓAN nem azt mondom, hogy nincs tudomásom Ukrajnáról, vagy az afrikai helyzetről, de ezzel párhuzamosan nem söpör végig Európán a fekete halál, nem halsz bele egy odvas fog okozta fertőzésbe, de azért attól se nagyon kell tartani, hogy az emberedet majd hazafele a trágyázásból haramiák ütik agyon, majd utána rád törik az ajtót és megerőszakolnak.

Az már külön irónikus is, hogy azt nem sikerült felfognod, hogy éppen pont a mai világnak köszönheted azt a lehetőséget, hogy te ezt így eldöntötted, nem lesz gyereked, voltak idők, nem is annyira a távoli múltban, amikor a véleményedért legjobb esetben jól szájon b@szott először apád, majd az az ürge, akit apád kijelölt neked férjnek és amikor nem volt kérdés, hogy szülsz-e, mert házasság után egy nő vagy éppen terhes volt, vagy szoptatott. Kicsit bánjunk óvatosabban ezzel a mai világozással, mert az én szememben az ilyen ember egy dolgot árul el magáról: mérhetetlenül butácska. Persze ebből a szemszögből nem baj, ha az ilyen nem szaporodik,

Utolsó, neked van gyereked?

Mert elég "érdekes" stílusod van..

Soha nem akartam, már 15 évesen is tudtam, hogy nekem nem kell gyerek.

Se kedvem, se időm, se türelmem, se idegrendszerem, se energiám nincs velük élni, velük foglalkozni.

Már a terhesség/ szülés gondolata is taszít. + Nem tudom elviselni mikor üvölt, hisztizik egy gyerek, nem bírom a kialvatlanságot, és a túl sok kötöttséget, kötelezettséget sem. Vannak gyerekes barátaim, és mikor ott vannak ők is, egy egy találkozásnál, 1-2 óra még elviselhető, de hogy 0-24ben ez legyen az életem, azt nem tudnám elviselni.

Én szeretem a nyugalmat, csendet, szeretek hétvégén/szabadnapokon délutánig aludni, ejszakába nyulóan belemerülni jó könyvek olvasásába, nyugodtan leülni a laptop elé sorozatokat darálni, szeretünk a férjemmel kettesben élni, és ez alapjaiban borulna fel, ha itt lenne egy gyerek.

Egész egyszerűen azért nem akarok gyereket, mert nem vágyom rá, taszít a gondolat is, nem akarok gyereket, sem a vele járó életre nem vágyom.+ Azért az sem elhanyagolható, hogy egy gyerek is rengeteg pénzbe kerül. Annyi felesleges pénzünk azért nincs, ez tény, de ha lenne akkor se vállalnánk.

Mi a férjemmel kettesben, 2 kutyával vagyunk egy család, így vagyunk boldogok.