Te miért akarsz gyereket?

Nagyon boldogok voltunk a férjemmel, imádunk utazni, kirándulni, társasozni. Barátokkal és családdal összejönni. A munkánkat is szeretjük, kihívásokkal teli, karrier építős munka.

Ugyanakkor mi úgy érezzük, hogy a gyerekkel lesz teljes az életünk. Most várjuk az első babánkat.

Én nem tagadom, hogy részben a társadalmi nyomás miatt. 35 éves vagyok, és érzem, hogy nem vagyok teljes értékű felnőttnek tekintve gyerek nélkül. Igenis vágyom az emberek elismerését, azt, hogy "én is" tologathassak babakocsit, és akkor az emberek "úgy" nézzenek rám, hogy én is anyuka vagyok, és rendben vagyok. Ez egy kicsit ilyen infantilis dolog, és igyekszem küzdeni ellene, de azért nem hazudok magamnak. Nem csak a "szeretnék szeretetet adni önzetlenül" motivál, hanem az is, hogy elismeréssel tekintsenek rám.

A saját okom egyrészt, hogy nagyon kíváncsi vagyok, kit tudunk összehozni ketten a szerelmemmel. Plusz tudom, hogy a gyerekvállalás megérlel, felnevel. És nagyon fontos, hogy az életadást önértéknek tekintem, és én szeretnék értéket létrehozni. Ezen igyekszünk. Még nem várok gyereket, de rajta vagyunk.

Hát nekem ezek az indokaim.

Én azért, mert tök nagy kaland. Olyan, mint a hegymászás, enyém minden felelősség, a hibáknak baromi nagy súlya van, sokszor egészen elfogy az erőm, de muszáj tovább menni, és akkoris (vagy épp ezért) tök jó végigmenni az úton, és a nem olyan szenvedős percekben baromi felemelő. A három gyerekem jelentik a legnagyobb kalandot az életemben.

3 gyerekem van.