Te miért akarsz gyereket?

Jó kérdés.

Igazából,mert szeretem a gyerekeket. Gyerekként is mindig a tőlem fiatalabbak társaságát kerestem,szerettem/szeretem a tőlem 5 évvel fiatalabb öcsémet. Pályaválasztáskor is a gyerekek felé húzott a szívem.

Aztán kiderült,nem lehet gyerekem.

Örökbefogadtunk két kisfiút.

Most nevelőszülőként két kisbabát nevelek,nevelünk.

Engem nem érdekelt a külső nyomás,a társadalom elvárása az egyénnel szemben,mely szerint a családot a gyerek teszi teljessé (ezt egyébként annak ellenére sem érzem igaznak és helyesnek sem,hogy én magam szerettem volna gyerekeket). A férjem és én saját magunk miatt vágytunk gyerekre.

Egészen egyszerűen azért,mert szeretjük a gyerekeket. Banális? Lehet,de nem tudom jobban megfogalmazni a miért-re a választ.

Ugyan nem 7-es vagyok, de azt gondolom, hogy a testvéri összetartás nagyban nevelés kérdés.

Mi is eléggé különbözünk a tesóimmal, sok a súrlódás, pláne a 2 nővérem között, de az megkérdőjelezhetetlen, hogy szükségben ott vannak/vagyunk egymásnak. Persze mi az öröm és boldogság megosztásában is első helyeken állunk a másiknál. :)

Ismerek olyan testvérpárt is akik nem voltak jóban, eltávolodtak egymástól, keveset beszéltek, mégis mikor bajban voltak akkor egymáshoz fordultak támogatásért (nem feltétlen anyagira gondolok) és ők szó nélkül, önzetlenül segítettek a másikon.

Ez szerintem teljesen nevelés és családi minta.

7-es vagyok.

Úgy gondolom, hogy rengeteg múlik a nevelésen. Függetlenül attól, hogy milyen lesz az érdeklődési körük vagy a személyiségük még lehetnek jó testvérek. Nekem egy testvérem van, sajnos a szüleink sok mindent elrontottak a nevelésben ezért nem volt meg az a hatalmas kötelék kettőnk között. Így már tudom mi az a hiba, amit biztosan nem szeretnék elkövetni a saját gyermekeimnél.