Miért jó, hogy van gyereked?

Én 35 vagyok. Kislányom 3 lesz mindjárt. Mert imádom szeretem.

A kérdés lehetne azért is, hogy miért jó, hogy van pl a férjed?vagy valaki a családodban aki fontos. Valaki akit te is nagyon szeretsz és ő is nagyon szeret téged.

Az érzés leírhatatlan.

Ráadásul nálunk nincs gyerek a családban. És az a gyermeki lélek teljesen más. Azelőtt nem is tudtam elképzelni

Édes huncut ártatlan, a legszebb leghuncutabb

És amikor az apró kezeivel megfogja az arcod és azt mondja, anya szeretlek. ❤️

Amúgy egy ördög fióka, és nem csak habos babos rózsa felhő. Mostanában kemény dió, nagyon hisztis. De ezek felülírnak mindent

Olyan nehéz erre választ adni. Egyszerűen jó, hogy vannak, szeretem őket, ők is engem, nélkülük már nagyon rossz lenne létezni. Ez így leírva nem adja át, hogy milyen szeretet ez, ezt csak egy szülő érzi.

Én 39 éves vagyok, a fiam 9 éves lesz, a lányom 7,5 hónapos.

Nagyon csúnya hasonlat, de valakinek természetes, hogy kutyája van, de nem mindenkinek. Szóval miért jobb kutyával, mint anélkül?

Nekem teljesebb az életem vele. A rossz és a jó oldalával együtt. Most a gyerek miatt van bennem egy ilyen "megérkeztem"-jellegű nyugalom, amolyan belső béke, amit eddig nem éreztem, sőt, hiányoltam. Nem vagyok karrierista, nekem a munkahely csak munkahely, engem a munkám nem teljesít ki (főleg, hogy nem vagyok vállalkozó, így a munkám igazából más, idegen embereket gazdagít), hobbijaim vannak, de azok közel sem adnak számomra egy ilyen egyértelmű célt, mint a lányom. Szerintem az, hogy a mostani bezártság miatt nem lettem depressziós az elmúlt több, mint egy évben, az nagy mértékben neki köszönhető.

28 vagyok, a lányom 9 hónapos.

Én 31 vagyok a fiam másfél éves.

Hú hát nagyon sokminden miatt jó. Persze van árnyoldala is, de rengeteg pozitív dolgot is ad az anyaság nekem.

Sokat tanulok tőle, mellette. Türelmet, megértést. Jó kicsit újra gyereknek lenni és rácsodálkozni a világ dolgaira. Pl egy csiga vagy bogár is baromi érdekes tud lenni. Aztán mikor próbál az ember elmagyarázni valamit, elkondolkozik, rákeres... Ez mind mind tanulás és én is fejlődök ezáltal.

Egy egyszerű séta sem unalmas gyerekkel. Én imádom, hogy nézelődünk közben, mindent tanulmányozunk. Olyan dolgokat veszek észre amik eddig fel sem tűntek.

Amikor pedig odajön hozzám, átöleli a fejem, vagy a lábam és nyom rá egy puszit.... na az leírhatatlan boldogság.

Mostmár tudom milyen a feltétel nélküli szeretet és bizalom. 🥰🥰

Erre nehéz válaszolni. Én se értettem a fiam előtt. Egyszerűen más, mint amikor szereted a családodat, de ő a jövő és nem a múlt. Ez tudom, hogy értelmetlenül hangzik, de pl szüleim a múlt, ők az, akik felneveltek, imádom őket, de nyilván utána az én életem elkezdett utat törni előre, alakult valahogy, és még valahogy folytatódik is. De ha a fiamra nézek, ő már egyértelműen az én "jövőm". Akit én indítok el az életben. És ez nekem valahogy így a helyére kattintott egy csomó érzést. Hogy most jó. Persze a szeretet is csodás, de valahogy más.

Szerintem nem tudna senki logikus érvet mondani neked, mert ezt nem logika írja le.

Szerintem valami felfoghatatlanul csodálatos az, hogy abból, akit a világon a legjobban szeretek és belőlem “gyúrtunk” kicsi emberkéket, akik mindkettőnkre hasonlítanak kívül-belül. Nincsen ennél szebb dolog. Egyébként én nagy családban nőttem fel, a férjem egyke, így más indíttatásból, de mindkettőnknek egyértelmű volt, hogy sok gyermekre vágyunk.

Mi 34-45 vagyunk, a gyerekek 8, 7, 4 és 3 évesek.