Miért nem akarsz/akartál második gyereket?

Mert az én idegrendszerem nem volt kettőre (és az ő vitáikra) kalibrálva. Mi ketten vagyunk az öcsémmel és anyám kis híján megbolondult tőlünk. Én nem bírtam volna idegekkel az biztos.

Másik oka az anyagi dolgok. Egynek meg tudunk adni sok mindent. Féltem hogy ha egyszer egyikünk egyedül maradt volna két gyerekkel mi lenne...

Kicsit bánom hogy egyet mertem vállalni, de azt hiszem, ha újra kezdenem, most is csak egyet vállalnék.

- Egy gyerekszoba van csak.

- Az idegrendszerem egy gyereket bír el.

- A lányom "nagyon jó gyerek", nem akarok egy esetleges nehezebb másodikat.

- Egy gyereknek mindent meg tudunk adni anyagilag, és így magunknak is.

- Úgy érezzük, így teljes a családunk.

- Nagyon szeretem és nem vagyok hajlandó háttérbe szorítani.

- Egyáltalán nem vágyok újra babázni. Imádom, hogy van egy cserfes 3 évesem, és ennyi.

- Viszonylag könnyű vele, szépen jön kézenfogva, lehet menni vele akárhová, végre nem kell pelenkázni, egyszerűen most minden rendben van. Persze dackorszakos :))

Kb úgy vagyok mint a 4es. És én önző is vagyok, mert magamra is kell idő.

Lányom már 8.

Nekem még baba az első, de már eszembe jutott, hogy kéne majd egy második. Ügyetlen anya vagyok, mire megértem és beletanulok mit hogyan kezeljek, már változott a helyzet és kezdhetem előről. Korábban volt hogy egyet se akartam és furcsa volt, hogy mostmeg már a másodikon jár az eszem, de rájöttem miért...helyre akarom hozni amit elrontottam. Azt gondolom hogy másodjára már ügyesebb lennék, hamarabb kapcsolnék, jobban kezelném és így nyugisabban és boldogabban tudnék koncentrálni a babára stb. De ezt nem lehet "kijavítani", az teljesen más szituáció és másik gyerek lenne. Amióta ezt így tudatosítottam azóta nem akarok másodikat.

Meg persze amit a többiek is írtak, stabilabb anyagi helyzet, kicsi lakás, gyenge indegrendszer. Az a célom hogy kiegyensúlyozott anyja legyek, mert nekem az nem adatott meg, és egy gyerekkel jobbak az esélyeim.