Miért elkényeztetés az eseménydús gyerekkor?

Párom lánya 2 hetet van nálunk, kettőt az anyjánál. 7 éves kislány.

Ha itt van, szoktunk programokat szervezni, olyan dolgokat kitalálni, ami neki is tetszik, amit ő is élvez.

Pl. múlthéten volt két kimozdulós program, egyszer voltunk moziban, a Barbie filmet néztük, előtte játékboltban, mert ha már Barbie, választhatott magának egy új babát. A másik programunk pedig miattam volt, mert mennem kellett körmözni, ő pedig jött velem. Mondtam, ha jól viselkedik, utána elmegyünk sütizni és óriáskerekezni. Végül annyira tetszett neki ott minden, hogy az ő körmei, lábujjai is ki lettek festve (sima lakkal, mielőtt betámadnátok, hogy műkörmöket rakatok a gyerekre).

Ezeket leszámítva itthon voltunk, itt foglaltuk el magunkat. Vagy átjöttek barátnőmék a gyerekeikkel és medencéztünk, csináltunk gyümölcssalátát, koktélokat, rendeltünk pizzát. Vagy ketten voltunk, segített nekem gardróbot válogatni, sminkeket szortírozni, közben kérdezgette, mi mire való, ki is próbált pár dolgot. Vagy nekiálltunk tortát sütni, mert látott valami videót és mindenképpen szerette volna megkóstolni, ami benne volt. Szóval elfoglalja magát itthon is, igaz, hogy szeret velem, velünk lenni, ritkán megy be napközben a szobájába, de minket nem zavar. Ha éppen valami dolgom van, akkor is igyekszem bevonni, ha érdeklődik. De játszani is rengeteget szoktunk, vagy tényleg lusta nap van, és rendelünk, filmezünk, így telik a nap.

Szóval vannak aktívabb programok/időszakok, de itthon is simán jól tudja magát érezni.

Az anyja szerint itt csak elkényeztetve van, nagyot fog majd nézni, ha rájön, hogy a való élet az nem az, amit mi élünk, amit én mutatok neki. Most ez szerintem azért van, mert elég utolsó pillanatban kitaláltuk, hogy 3 napot Disneylandben töltünk vele az ősszel. Minek, fel sem fogja még, hogy ez mivel jár, hogy másoknak erre lehetőségük sincs, neki ez természetes dolog, meg egyáltalán minek. Mindig ez, hogy "minek?!". Azért, mert hatalmas élmény, főleg még gyerekként. De ha kap valamit, akkor is, hogy minek kellett...

Meg, hogy neki már elege van abból, hogy itt két hétig "el van rontva" a gyerek, aztán ő nem bír vele, nem tud tőle semmit csinálni. Persze, mert ő parancsolgat csak a gyereknek, nem figyel rá, nem érzi a szükségleteit. Pl. nálunk megvan az esti rutin, fürdés-vacsora-mese-alvás. Náluk ez nincs, akkor küldi aludni a gyereket, amikor még nem álmos, és ha hallja, hogy valamit csinál bent a szobában még, csak ordít rá, hogy "CSEND MÁR". Ő nem viszi sehová, mert nem szeret eljárkálni otthonról, szerinte minden felesleges, ő két sütemény árából süt egy tepsivel otthon, ő nem fizet egy múzeumért, amire a gyerek két nap múlva nem emlékszik stb.

Én meg úgy vagyok vele, hogy legyen egy eseménydús gyerekkora, tapasztaljon minél többet.