Hol az elkényeztetés határa, hogyan boldogulnak az ilyen gyerekből lett felnőttek?

Ebből tényleg 2 fajta van. Mind a 2-höz volt tapasztalatom. Ismerek olyat, aki most 26-27 éves és a mai napi a szüleinek hisztizik új laptopért meg stb. És ismerek egy olyan személyt is. Aki, motivált volt végig. Voltak céljai és ő maga érte el őket, tini korában ő is hisztizet telefonért, de aztán lettek tervei és ezt ő maga akarta elérni. Na szóval arra akarok ki lyukadni, hogy ma már 25 évesen van egy nagyon jól működő saját kis vállalkozása.

A lényeg, hogy legyen terved a jövődre nézve és kezd el meg valósítani saját magad. Kezdetnek az is elég lesz, hogy ha ki nézel magadnak valamit, akkor legalább a felére vagy a teljes árára megkeresed a pénzt, szép lassan, fokozatosan kell kezdeni.

Ha most a saját ismerőseimből indulok ki, akkor azt kell mondjam a nevelés nem sokat nyomott a latban. Ismerek olyan testvéreket, ahol 4en vannak, erős anyagi hátszéllel, a legidősebb és a legfiatalabb gyerek (már felnőtt) sikeres, talpraesett, jól boldogul, a másik kettő meg már drogozik, mert nem tud magával mit kezdeni. Tök ugyanazok a körülménynek pedig.

És minden ismerősöm ilyen. Vagy már kicsinek is kitartó és céltudatos volt, ebben az esetben az extrém mértékű segítség is csak a javára vált és jól használta ki, vagy egy lusta disznó volt, és ha nem kapott semmit büntetésként, akkor sem lett szorgalmasabb. Olyat is ismerek, akit a szülei kidobtak, hogy végre komolyodjon meg, mert semmi nem használt a nevelésében (20 éves kora után), és ahelyett hogy összeszedte volna magát, csak alkoholista lett és kereste ezt a fajta társaságot.

Tehát bár szeretnénk hinni, hogy a nevelésünk miatt lesz a gyerek az a sikeres ember, aki, valójában én azt látom, hogy nem nagyon van beleszólás. Ilyen szempontból meg mindegy, hogy elkényezteted vagy sem.