Hogy lehet rávenni egy majdnem 25 évest, hogy kezdjen valamit az életével, menjen el dolgozni vagy tanulni?
Testvéremről lenne szó. Már próbáltam beavatkozni, beszélni az egyébként nagyon engedékeny szüleinkkel, de nem sikerült semmit sem elérnem.
A bátyám lassan 25 éves, a legmagasabb iskolai végzettsége a 8 általános. Dolgozni sosem dolgozott csak pár napokat nagyon hébe-hóba, de nem tervez elmenni többet. Érettségire, vagy legalább szakmára buzdítjuk, de semmi sem érdekli.
A szüleink átlátják a problémát, de nem hajlandóak drasztikus lépéseket tenni a változás érdekében.
A bátyám egyedül él, mert konkrétan apám kiköltözött a házból, hogy az ő "nagyfia" végre egy önálló életet élhessen. Számlákat nem fizet, kajára pedig vagy anyánktól, vagy az egyébként nagyon szűkösen éldegélő apánkat húzza le.
Szinte mindent megkap amit csak kiejt a száján, holott nem vagyunk valami tehetősek, így például anya von meg magától ezt-azt, csak hogy a fiának jó legyen.
A szüleink elváltak, de lényegében együtt tartják el az idősebb fiúkat, mert inkább most bulizzon fiatalon, mint családapaként, nem? -.-
Egész évben, minden nap csak otthon hever a sötétben, alszik, kockul, semmi más. Be van fásulva.
Még azt is hazudta a szüleinknek, hogy már elkezdte az érettségit, sőt, idén végez. (What?)
Természetesen beették, ennek örömére küldtek is neki egy kis pénzt. Hónapokig azt hazudta, hogy dolgozik egy egyébként nem létező cégnél, csak hogy ne legyen megszólva ez miatt.
Próbáltam mondani a szüleimnek, ha most nem változtatnak, még 50 évesen is ti etetitek. Javasoltam, hogy zárják el a pénzcsapot, de semmi.
Örömmel veszi át a pénzt a rokkantnyugdíjas apánktól, akinek alig van bármije is, majd mégnagyobb örömmel fizeti a köröket a kocsmában a haverjainak.
Mit javasoltok, mivel hathatnék a szüleimre?
Én hiába fiatalabb vagyok, velem nagyon nem is foglalkoznak. Csak elég zavaró, hogy csicska módra ugrok és segítek a szüleinknek ügyeket intézni vagy akár a munkájukban, de az természetesnek van véve. Ha mondjuk a testvérem azt mondja nekik, hogy kitakarította a házat ahol lakik, akkor meg mindenki meg van őrülve, hogy úr Isten, milyen ügyes és helyes gyermekük van. Szóval nyilván nem én vagyok a kedvenc, de ettől függetlenül szeretnék beleavatkozni.
És igen, annyira élettelen vagyok, hogy ilyen dolgokkal foglalkozok, hasonló válaszokat nem kérek.
Mivel tudnám a szüleimet rávezetni, hogy hassanak rá? Vagy esetleg a testvéremet?
válasza:Félrenevelték, kérdésben ott van, hogy mindig mindent megkapott.... Önálló lakás bármiféle erőfeszítés nélkül, elkényelmesedett...
Azt lehetne tenni hogy pl. szülők azt mondják, hogy ha nincs változás, nem adnak több pénzt, menjen pályaválasztási tanácsadóba vagy pszichológushoz, kezdjen valamit az életével.
Mivel félrenevelték, ilyen korban már annyira nem igazán lehet mit tenni...
válasza:Ha gazdagok lennétek akkor gondolom ez a kérdés sem született volna meg, de mivel írod hogy okosba oldják meg, ez elég nagy baj.
Tesód elszúrta az életét, lassan benne lesz a 30-ba akkor már még annyira sem fogja érdekelni semmi, és a szülők sem élnek örökké.
Azt hiszi hogy ha hazudik, magának csinál vele jót?
A szülőt nem fogod tudni meggyőzni, tapasztalatból tudom. Esküvőre annyi összeget szánnak a lányuknak, amennyit sokallok, elég lenne a fele is, erre nekem állnak hogy nem én dolgoztam azért az összegért, és akkor lehetne szavam ha lenne benne pénzem. Tessék, jót akarok nekik, hogy ne őket pénzeljék amikor így is keresnek ketten 600 körül.
Tesód majd rájön ha egyedül marad, neki már lőttek, alapból se szakmája, nemhogy megtakarítása, jövőképe. Isten igazából az ilyeneknek egy-két pofon kéne hogy tudja mi az élet.
válasza:Azt mondjuk nem értem,ha Apád rokkant nyugdíjas hogyan él meg belőle,úgy,hogy kiköltözött a házból,meg még pénzt is ad a testvérednek.
Akkor őt is eltartja valaki?
válasza:Sehogyan sem, és nem is a te dolgod, hogy a tohonya, elkényeztetett, de soha nevelést nem kapott testvéred a nyakadba vegyed.
A másik: a szüleid nagyon önző emberek és nagyon-nagyon rossz szülők. A bátyókának mindent lehet, úgy, hogy semmit sem tesz, te pedig csicskázol és ugrász a szüleid körül. Egyikteknek sem lesz saját, de főleg normális élete. Mellesleg ez a szüleid (valódi, de tudattalan) célja: mindkét kölyköt maga körül tartani és körbe-körbe ugráltatni maguk körül. Ebben a családban te vagy a bűnbak, ha eddig ez nem lett volna tiszta. A nem szeretett, a csicskás, meg minden. Meddig akarod ezt a megmentősdit csinálni? Amíg belepusztulsz?
Ha TE élni akarsz, akkor azonnal megkeresel egy pszichológust, elhúzol a francba a szüleidtől igen messze, és egy időre megszakítasz velük MINDEN kapcsolatot. A drágalátos testvéred szakadjon csak a szülei nyakába, mert megérdemlik egymást.
Komolyan beszélek, ember! Ha most és főleg azonnal nem változtatsz ezen, akkor a te életed is gallyra megy, és az legyen maganak a legfontosabb, nem a szüleid és nem a testvéred. Önző emberek csicskása akarsz lenni egy életen át, és folyton keserű leszel a testvérféltékenység miatt? És mi lesz, ha meghalnak a szüleid? Majd körbeugrálod a testvéredet és "megmented"?
Ha neked ez jó, akkor egy szót se szóltam. Tégy, amit akarsz, de akkor ne panaszkodj.
válasza:Nem tudom miért fontos, de én szintén fiú vagyok.
Apám mellette dolgozik valamiféle lazább munkát, de nem tartják el. De nyilván könnyebb lenne neki ha nem csüngne rajta a bátyám..
Én egyébként másodéves egyetemista vagyok, 19 éves. A szüleim úgy vannak velem, hogy nekem az épp elég segítség, hogy raknak ennivalót elém, de többet ne is várjak el, mert elég talpraesett vagyok én ahhoz, hogy megszerezzem magamnak azt amire szükségem van. Ezt sokszor hangoztatják is. Mást ezen kívül nem kapok, mondjuk nem is várom el, hogy minél több terhet levegyek a hátukról. Mindenesetre amíg nem végzek az egyetemmel, addig segítek ahol csak tudok ebben-abban, hisz anya is reggeltől estig dolgozik.
Egyébként néha azt veszem észre, hogy a bátyám utánozni akar engem, de persze nem ismeri be még magának sem. Amikor elkezdtem valamivel foglalkozni, hirtelen őt is elkezdte érdekelni a téma, és beállította, hogy neki az a foglalkozás a hivatása. Persze nem az, csak így haveroknak elújságolni jó volt. Majd amikor elkezdtem az egyetemet, hirtelen ő is kitette a közösségi oldalára, hogy ő szintén azon a szakon tanul, csak másik egyetemen. Persze köze nincs hozzá, azt sem tudja mi az a szak pontosan, csak lehet hogy zavarta, hogy a tőle jóval fiatalabb testvére is előrébb jár, meg ezt mindig is dörgölöm az orra alá szándékosan, hátha rávezetem a jobb útra, nem pedig nagyképűségből mondom neki.
Persze csak tudatalatt akarna utánozni, mert egyébként meg nem ismerné be magának. Sőt, azt mondja mindenkinek, hogy azért mentem erre a szakra, mert elsőnek ő kezdett azzal a dologgal foglalkozni, és tőle vettem át az egész inspirációt.
Nem 14 éves kora óta ül otthon. Járt szakgimibe, csak mindig szakot váltott, így sehonnan sem kapott végzettséget. 17 éves korában hagyta ott az egészet. Azóta csak ül otthon, és azon élvezkedik, hogy ő milyen sikeresen fent tart egyedül egy háztartást úgy, hogy közben semmit nem csinál. Milyen talpraesett egy személyiség, hogy
Mindig van pénze, mindig előkeríti magának, és sosem szűkölködik. Most egyébként az ő szavait idéztem. Egyszer össze is vesztünk, és elzavart onnan mert az az ő háza, ott az van amit mond. Pedig csak megkérdeztem, hogy mégis miért van bent a házban a fél utca, és miért szopogatnak fehér porokat fel a praktikeres asztalról amit szintén anya vett neki?
Mindegy is. Anyával mindig beszélek ezekről, de csak annyit mond, hogy ismered a bátyádat milyen. Ennyivel le is van tudva.
Az esti gimiről is hallottunk, és beszéltünk is vele erről. El ment a füle mellett. Heti 2 délutánt lenne tanítás 2 évig, de hallani sem akar róla.
válasza:Most akkor Apád inkább albérletben lakik,hogy valaki,aki nem tudja a lakást fenntartani ott éljen?
Ez nekem nem valami életszerű.
Ismerek olyan helyzetet,ahol eltartják a gyereket,de ott bizony több 100 ezret keresnek a szülők,és velük egy házban él.
Ha meg nem fizeti a számlákat,idővel ráterhelik a házra,és nem hiszem el,hogy a szüleid hagynák elúszni a saját lakásukat.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!