Rossz anya vagyok ha már várom hogy a 2 éves gyerekem óvodába menjen és én vissza mehessek dolgozni?

A párodtol kéne megszabasulnod...

Ezért szerintem nem vagy az!

Kedves kettes. Nekem sincs gyerekem (még), de megértem a Kérdező problémáját. Szerintem szereti a gyermekét, de az anyaságon is túl van élet. És azt szeretné visszakapni, egy kicsit. Attól még nem fogja leszatni a gyerekét, ha vágyik vissza dolgozni, és megmutatja mindenkinek hogy nem kell őt eltemetni. Kell egy kis kihívás illetve lehet, hogy az anyós egy kicsit rátelepszik.

Nem mindenki szereti a négy fal között leélni az életét.

Én visszavàgtam volna, hogy ő meg rossz apa, mert folyamatosan dolgozik, nem akart otthon maradni. Apuka is lehetne gyesen, csak szólok.

Egyáltalán nem vagy rossz anya, sokak küzdenek ezzel, csak nem merik kimondani. Nyilván 3 even keresztül otthon lenni egy kisgyerekkel nem egyszerű, anyagilag is kiszolgàltat. Természetes, hogy vágysz vissza. Ettől még lehetsz jó anya.

Na, máris megjött a gyerekutáló, meg a haverja, aki adja a "jó" tanácsokat, váljál el.. Keserű szörnyek.

A legnehezebb időszak a kicsiknél a dackorszak, a legtöbb szülőt megviseli, rengeteg türelmet igényel. Az én gyerekeim 2 évesen mentek bölcsibe és nagyon szerették. Igényük van a közösségre, egymástól is sokat tanulnak. Ha van lehetőségetek, adjátok bölcsibe, te pedig 6 órában dolgozz azt, amit szeretnél, amihez értesz. Én sem szívesen laknék és melóznék anyóssal.

A fenti válaszokkal egyet értek, így van, jó anya vagy, teljesen jogos igény, hogy szeretnél kiszabadulni minden tekintetben, és pontosan ebben az időszakban lesz igénye a gyereknek is a közösségre, amikor úgy érzi anya, hogy már "kevés" egyedül társaságnak a kicsinek. (4 gyerekem van).

A 2-es hozzászóló csak addig lesz megmondóember ebben a témában, amíg netalán mégis vállal gyermeket. Már nem lesz ilyen ítélkező.

Szerintem ez abszolút nem elítélendő, jogod van ehhez, és nem ettől lesz valaki rossz anya.

Azonban azt mondom kétszer gondold meg, mert ez az egy év nem a világ, viszont soha többet vissza nem térő időszak. Nekem a barátnőm ugyanígy volt el is ment a gyerek a bölcsibe, aztán eltelt az az egy év, a gyerek folyamatosan tanult új dolgokat, a dadusok olyan dolgokat meséltek hogy most csinálta először ezt meg azt stbstb, és a barátnőm verte a fejét a falba hogy kihagyta ezt az egy évet mert lemaradt egy nagyon édes időszakról a babával.

Ezt gondold át hogy biztos ér e annyit, hogy kihagyd. Ha azt mondod hogy mindenképp menjen a gyerek bolcsibe, akkor meg ne foglalkozz mással, ki mit mondd. Rengeteg anyuka nem dolgozik egyáltalán, otthon vannak háztartásbelik és abszolút a minimumot hozzák ki a gyereknevelésből... szóval szerintem nem függ ez össze azzal hogy mennyire vagy jó anya.

Ha nem érzed jól magad ebben a helyzetben, azt a gyerek is megérzi. Egy bizonyos kor felett neki is szüksége van a biztos szülői háttér mellett hasonló korúak társaságára is. Neked kell érezned, hogy eljött-e már ez az idő. Nem attól leszel jó anya, ha 0-24-ben a gyereked mellett vagy és lesed minden kívánságát, hanem ha megadod neki azt az érzelmi támaszt, figyelmet és törődést, amire szüksége van.

A párodtól pedig nem korrekt, hogy érzelmileg zsarol. Ő is foglalkozhat a gyerekkel, nem csak te. Egy gyereknek apára is ugyanúgy szüksége van, mint anyára. Ha jól sejtem, már rég nem szopik 3-4 óránként, hogy az anyjához legyen kötve, bár a tesóm még ebben az időszakban is megoldotta, hogy ki tudjon mozdulni (be is kattant volna, ha nem tud, mert ő ilyen).