Szerintetek nem érzi úgy anya, hogy cserben hagytam?

Életem egyik legboldogabb napja volt, mikor 27 évesen a kisebbik fiam is elköltözött és ketten maradtunk a férjemmel.

Így is gyakran jönnek, átvizsgálják a hűtőt, megeszik a másnapi ebédünket, összekoszolnak 3 poharat és 3 tányért -fejenként- de legalább nem minden nap teszik.

Jó végre egy kis nyugalom.

Felnevelt, az a dolgod, hogy éld a saját életed, mért érezné?

19 évesen költöztem össze a párommal. Anyukám kiment apukám után Németországba. (Azelőtt apu 6-8 hetente járt haza, 14 voltam mikor kiment oda dolgozni)

Jelenleg.. Évente 3-4 alkalommal találkozunk. (Karácsony-újév (ez kb. 2 hét, amikor mi megyünk ki hozzájuk) húsvét ők jönnek, és pl. nyaralás, munkában leállás.. ilyenkor vagy mi megyünk vagy ők jönnek)

Anyukámnak az elején kicsit fájt, hogy ilyen gyorsan felnőttem, elkezdtem a saját életem, de beletörődött, és támogat. Szerettem velük élni, de a saját kis háztartásomat jobban imádom. Ez nem cserbenhagyás, ez az életrendje.

22N

9es, azt Te honnan tudod? :D

Én pl. ugyanígy vagyok a vendégekkel.

Tudom, hogy ez nem ugyanaz, de egy picit mégis. Szeretem, amikor jönnek, szeretem, amikor ott vannak, de azt is szeretem, amikor elmennek.

Mellette megjegyzem, hogy a barátom 3 hónapig az összeköltözés után napi 2-3x járt haza az anyjához, meg otthon aludt heti 1x 2x, aztán szépen hazavittem a cuccait, hogy tessék legyél otthon sokat, aludj otthon minden éjjel, akkor lett belőle ex.