Miért gondolják sokan azt, hogy nem létezik olyan, hogy a gyerek nem szereti a szüleit?

Jóvan.

-szóval kétlem (nem tudom, hogy került oda, elnézést)

Nekem is semleges az érzés a szüleimmel. Apám már nem él 8 éve, anyámmal pedig teljesen közönyös az egész kapcsolat. Egy évben max. kétszer megyek (pedig csak 100 km), kéthetente beszélünk telefonon, de ennyi. Konkrétan szeretetet nem érzek iránta. Ha meghalna egy hét múlva, nem érzem úgy, hogy megszakadna a szívem, tudomásul venném.

16 éves vagy.... ok.

Azért mert ők szeretik a szüleiket és nekik ez természetes, és gondolom meglepődnek amikor elmondod nekik, hogy utálod az anyádat. Nagyon sokan azt hiszik, hogy mindenkit olyan nagyon szeret az anyja mint őket és amikor meghallják, hogy ti nálatok ez nem így van, akkor zavarba jönnek és kellemetlenül érzik magukat.

Azért gondolják, mert nyilván nem tapasztalták a másik oldalt. Én igen, úgymond. Én oldalamrol szüleimet imádom, nagyon sok áldozatot hoztak azért egész életükben hogy nekünk mindent megadhassanak. Hárman vagyunk testvérek, sosem szenvedtünk hiányt semmiben, nem csak anyagiakra gondolok hanem szeretetre, élményekre is. Emellett ott van párom és az ő szülei. Na ok megadták páromnak kb a minimumot de talán még annyit se mondhatnék. Ajándékba születésnapra névnapra megkapta az apja kinőtt cuccait, míg a szülei maguknak mindent megvettek mindenből újat. Enni evett amit kapott, ha nem ette meg akkor nem evett és ennyi. 18 évesen ki is lett rakva otthonról, hisz megtették a minimumot amit törvényileg meg kellett, nem? A 18 év alatt az apja nem foglalkozott vele, míg az anyjának ő volt az érzelmi szemetes ládája, és érzelmileg zsarolta folyamatosan. Neki a szüleinek mindenért ugorni kellett ez volt a természetes (szerintem csak ezért vállaltak gyereket hogy legyen egy ingyen csicskajuk), de fordított esetben "old meg magadnak fiam!" volt a válasz. Na hát próbálták még utána is ugráltatni miután kitették otthonról, és ő volt a világ leghálátlanabb gyerek amiért német mondott. Azóta nem érdekli őket a fiuk, nem tartják a kapcsolatot. Párom úgy beszél a szüleiről mintha valami idegen emberek lennének. Nem szereti őket, ezt kijelentette. Amikor bekerült az én családomba, teljesen le volt döbbenve hogy pl apukám csak úgy semmi alkalom nincs és vesz neki pl egy inget. Vagy hogy meg tudja beszélni a lelki problémáit is, pl munkahelyi stressz stb az én anyukámmal mert ő meghallgatja, tanácsot ad, nyugtatgatja. Ezért még rosszabbul érzi magát, hogy ilyen szülők is vannak, neki meg csak azok jutottak... Akiket szülőnek se lehet nevezni... És igen, nála is leddobbenek az emberek már csak ha azt meg hallják hogy nem tartja a kapcsolatot velük. Mintha főben járó bűn lenne... Ezt tényleg csak az tudja megérteni aki hasonlót átél, vagy közvetlen közelében van hasonló eset. Másképp hiába téped a szádat, téged fognak hülyének nézni.