Miért gondolják sokan azt, hogy nem létezik olyan, hogy a gyerek nem szereti a szüleit?

#6 13:54

"Ilyen sérelmeket nem illik kéretlenül másokkal megosztani."

Ez itt a gyakori kérdések, itt tulajdonképpen minden "kérve van". Ez egy olyan fórum, ahol anonim módon ki lehet beszélni szinte mindent.

A való életben meg nyílván nem azzal mutatkozom be, hogy helló, xy vagyok és utálom az anyámat.

"Ha valaki előtt szidod az anyád"

Nem hiszem hogy szidtam volna anyámat. Összesen annyit említettem meg róla, hogy voltak rossz cselekedei, meg hogy tönkreteszi az életemet és a jövőmet. Nem pedig hogy azt a mocskos szemétláda hogy tilthatja meg hogy elmenjek dolgozni, hogy törjön ki a bokája.

A sittes mondatodat pedig nem értem. Nem szidtam én senki más ember anyját. Vagy ha én szidnám a saját anyám, akkor annak engem kellene érzékenyen érintenie?

#7 14:09

És miért számít az hogy 16 éves vagyok? A gondolkodást, a véleményformálást és az önállóságot csak x év fölött sajátíthatja el az ember?

#1 13:02 pedig... Nos, te egész tartalmas választ írtál, kérlek kifejtenéd bővebben hogy mire gondolsz?

#5 13:33

Nem tudom, hogy mennyire szeret, de azt tudom róla, hogy paranoiás. (Többek között ezért sem szimpatizálok vele.) Mindentől és mindenkitől ok nélkül fél, ha valami új dolog kerül elé/új emberrel találkozik akkor inkább csak kerüli, megpróbál a lehető legkevesebb interakcióba lépni vele. Új kapcsolatokat soha nem hoz létre, ha mégis szüksége van más ember segítségére, akkor a nagyon régóta ismert ismerősei közül keres valakit, nem számít hogy milyen ember, vagy hogy mennyire alkalmas a feladatra. (pl: régebben ki kellett festeni egy szobát, ahelyett hogy hívott volna egy festőt, vagy bárki rendes embert aki akár ingyen megcsinálta volna, inkább idehívta az egyik régi alkoholista ismerősét, hogy inkább csinálja meg ő, az hogy mennyire indulatos és agresszív az nem számít. Az, hogy nem volt pénz nem kifogás, mert fizetett neki, meg hozott neki egy rakat sört.) Ha egy új emberrel találkozik és beszél vele, zsigerből azt hiszi, hogy csak azért akar beszélni vele, hogy ártson neki. Ha én próbálok barátkozni valakivel, akkor mindig ferfde szemmel néz minket (ami már rendesen zavaró), ezért az ő jelenlétében én sem tudok beszélni más emberekkel. Odajön mellénk, hallgatózik, és olyan zavaróan bámul minket, hogy az ember nem tud 2-3 összefüggő mondatot elmondani megakadás nélkül.

Én legszívesebben csak elhatárolódnék tőle, hogy olyan legyen számomra mint egy átlagos idegen. Ha mindkét irányban teljesen függetlenek lennénk egymástól és semmi közünk nem lenne egymáshoz, akkor én boldogan élném tovább az életem, az anyám irányába bármilyen hiányérzet vagy hasonló nélkül.

Még soha nem volt ilyen tekintetben orvosnál (sőt, amióta én élek azt se láttam egyszer sem hogy egy általános orvosnál járt volna-e). Viszont ha én mondanám bárkinek is, hogy az anyámnak el kellene mennie egy pszichológushoz, akkor reflexből jön a válasz, hogy hogyan mondhatok ilyet a saját anyámról, meg hát én csak gyerek vagyok, meg 18 se múltam el, meg amúgyis mit képzelek én, hisz ő az anyám.

(Az is érdekes, hogy egy 17 éves 364 napos ember április 12-én 23:58-kor még nem felnőtt, de 3 perc múlva 13-án már igen, és ezalatt a 3 perc alatt hírtelen magábaszívja a semmiből azt az összes tudást ami szükséges a felnőtt léthez, 3 perc alatt hírtelen kifejlődik a személyisége, és 3 perc alatt képes lesz olyan komoly döntéseket is meghozni, amit 3 perccel ezelőtt nem tudott. Ha nem is mindegyik átlagember gondolja így, a jog 100%-ig így értelmezi, és 100%-ig tartja is magát hozzá... Elképesztő...

No de ez egy másik téma, nem ide tartozik.)

Hogy ps4? Nem. Olyat nem is szerettem volna. Ellenben szerettem volna dolgozni, barátkozni, a gyerekkoromat nem egy intézetben tölteni, olyan jegyeket szerezni amilyeneket én szeretnék, nem olyat amilyeneket ő szerzett, hogy ne turkáljon a pénztárcámban és a táskámban, hogy ne magánnyomozót béreljen fel ha meg akar tudni valamit, meg hasonlók.

Pszichológusnál meg egyéb ilyen helyeken voltunk, semmi eredménnyel, mert ő megszült engem, és kb ennyi, nem tehetnek semmit. Az hogy ő megszült felhatalmazza minden egyéb dologra amit fent felsoroltam. Ők is tudják, hogy egyébként én egy értelmes, önállóságra képes srác vagyok, de mivel ő az anyám, ezért nem tehetnek semmit. Még megmondani se, hogy hé, a fiad nem egy életképtelen hülyegyerek.