Miért gondolják sokan azt, hogy nem létezik olyan, hogy a gyerek nem szereti a szüleit?

En se szeretem a szuleim. Egyutterzek.

Jo,h sikerult elkoltoznod. Nekem csak 20 evesen sikerult.

Őszintén fájt a szívem amit írtál és sokak válasza, hogy van ilyen. Én szerencsére megélhettem a boldog gyerekkort, bár a szüleim kicsi koromban elváltak, de ez után is én és a bátyám voltunk az elsők... Apukám 17 voltam amikor 40 évesen szívrohamot kapott és meghalt, ezek után még inkább nem tudtam elfogadni mikor vki a szüleit szidta. Aztán pár éve megismerkedtem a férjemmel (34vagyok) aki székely földi, és egyedül nevelte 3 éves kora óta a ma 15 éves fiúnkat. Igen az én fiam!! Mert tőle tanultam meg hogy nem a vér teszi kötelezővé hogy szeressük egymást, hanem a tettek és a szavak. Neki a "nőszemély" (mert így hívja) csak fájdalmat és bánatot okozott, illetve 9-12 éves kora között meg csak felesleges stresszt, mivel akkor újra vissza tért az életébe és csak hazudott neki. Illetve mikor megkérdezte hol voltál évekig a válasza "hogy dolga volt"...

A páromat meg a szülei 14 éves korában bedobták az építőiparba dolgozni, hogy segítse a családot anyagilag. Aztán csak adta a pénzt haza. S mikor ő volt soron hogy elkezdje az életet gyakorlatilag nem számíthatott senkire csak magára. Az anyja meg egy éve kikővetelte, hogy vegyen neki egy kis házat mert amikor egyedül maradt a fiúnkkal segített neki az unokája "nevelésében" (vigyázott rá mikor a párom dolgozott illetve elhozta az ovibol suliból... S még regényt tudnék írni az ő tapasztalatairól a szüleivel kapcsán, de most nem teszem.

Szóval általuk megtapasztaltam hogy a vér nem kötelezhet semmire.

Szurkolok neked, mert még az élet nagyja előtted van, hogy legyen erőd tovább folytatni azt az utat amit elkezdtél ilyen fiatalon. S ne feled "az igaz barátok az általunk választott család" a többi ember meg nem számít mit mond.

Mert nem tudják milyen a gyerek élete. A szülő önfeláldozó, felneveli a gyereket, igazi "szent" az emberek szemében. Sok esetben a drága szülő elő is adja magát, és persze az ő igazát hiszik el...nem azt amit a gyerek mond.

Sok olyan szülő van aki kihasználja a gyerekét anyagilag, és egyáltalán nem szereti őt.

Sokan verik a gyereküket, a saját céljaikhoz használják fel őket, stb.

Szerintem nem hihetetlen, hogy ha az ilyen szülők gyereke utálja a szüleit.

Azért, mert nem tudják azt elképzelni sem, hogy

1. léteznek született pszichopaták (ha nagyon kevesen is), akik hírből sem ismerik a szeretetet, és nem is fogják soha megismerni;

2. léteznek olyan mélyen bántalmazott gyerekek, akiket a szüleik olyan súlyosan, mélyen és olyan korán bántalmaztak, hogy felnőve - ha mindezt túlélik - elfordulnak a szüleiktől és valóban nem szeretik a szüleiket. Azok, akik ezt tagadják a környezetükben, a rokonok, a tanárok, stb. azért teszik, mert ha nem tennék, fel kellene vállani azt a felelősséget, hogy miért nem segítettek a kisgyereknek a terrorizáló szüleik ellen. Illetve maguk is agresszorok, ők sem sokkal jobbak a fent említett szülőknél, és azért nem védik meg a bántalmazott gyereket, mert valójában egyetértenek a gyermekbántalmazással. ŐKet is verték, "mégis" ember lett belőlük. Hja. Csakhogy MILYEN ember? Valóban ember, vagy csak emberszabású gerinctelen, megalkuvó, gyáva féreg?

Vannak olyan érzelmi eszemínusz szülők, akik számára a gyerek csak tárgy, befektetés, a jövőbeli támasz, miközben ők maguk nem adnak a gyereknek szinte semmit (itt nem a pénzről van szó, nylíván) és elvesznek tőle mindent. Szó szerint az egész Világot.