Létezik ekkora eltérés szülő és szülő között? Melyik "gyerek" fog jobban érvényesülni? Mi az oka az eltérő gondolkodásnak? Mi a helyes?
Adott 2 család.
1-es:
A családban lévő 20-21 éves lány nem régóta dolgozik, még otthon lakik. A szülei koránál fogva nem szólnak a dolgaiba, így pl. nem szólnak már bele abba mikor alszanak egymásnál a párjával. A keresetéből nem kell haza adnia, azt mondták a szülei, tegye inkább félre. Nem dúsgazdagok, de így látják jónak.
2-es:
Szintén adott egy család, 20-21 éves dolgozó lánnyal. A szülők itt már elvárnak a kevéske fizetésből valamit, mondjuk 20 ezret, amit a lány mindig odaad. De a dolgaiba így is beleszólnak, a párjával való alvásba is akár, és úgy gondolják, hogy amíg ott lakik és igen is ők tartják el, addig az ő szavuk érvényes.
válasza:1 Létezik eltérés.
2 Nem azon múlik az érvényesülés, hogy együtt alszik a barátjával és haza kell adnia.
3 Más értékrend
4 Mindkettő helyes lehet, ha előnyére válik a családnak, a benne élő személyeknek.
válasza:Az együtt alvásba való beleszólást példaként említettem, hogy mindenben irányítani akarják, és ezt kb. 16 évesekkel szokták csinálni.
Azt pedig azért mondják a 2-es családban, hogy eltartják, mert a 20 ezer kevés nekik, és semmibeveszik. És úgy érzik, amíg ott lakik BÁRMIBE beleszólhatnak. Szerintem mindez helytelen.
Egyiknél semmit nem kérnek és semmibe nem szólnak már bele, másiknál követelőzve irányítanak az "amíg az én kenyeremet eszed.." felfogással.
Szerintem akit hagynak felnőttként viselkedni, annak könnyebb lesz, mert ha egy dolgozó személyt keményem fognak mindaddig, amíg otthon lakik, annak nehezebb lesz később különélve hirtelen döntést hozni mindenről.
válasza:Az arany középút a helyes...
Egy "gyereket" tudni kell elengedni, és ezt nem hirtelen, hanem lassanként kell megtenni. A kezdet pedig nem a 18 év, hanem ahogy egyre érettebb, lassanként engedni kell érvényesülni a saját akaratát és hagyni hogy az addigi nevelést tudja hasznosítani...
Az első eset nagyon megkapó, mert én is úgy érzem, hogy a gyerekemet mindig támogatnám anyagilag - egészen addig amíg tudom. Viszont nem biztos, hogy megtanítanám vele a felelősségteljes életre - hisz ha önálló vagy, akkor is vannak számláid, amit igenis ki kell fizetned. Mondjuk lehetne egy olyan megoldás, hogy haza ad havi x összeget de én azt félreteszem neki, mondjuk a tudta nélkül.
A két eset a döntés szabadság szempontjából két véglet. Amíg valaki valakivel együtt él, legyen az a szülő, egy másik albérlő vagy épp az élettársad - alkalmazkodni kell és vannak olyan döntések, amiket már nem tudsz emiatt meghozni egyedül. Ennek persze nem az a módja, hogy "én tartalak, azt csinálod amit mondok". Minkét fél részéről kell a kompromisszumkészség. A lány is fel kell ezt fognia, mert hacsak nem egyedül fogja leélni az életét - mindig figyelembe kell vennie mások érzéseit és véleményét is. A nevelést pedig 20-21 éves lánynál kezdeni - hát nem is tudom. Akinek addig nem sikerült megnevelnie a gyerekét, az már ebben a korban nem tudja megnevelni. Jól mondta a nagymamám: addig hajlítsd a vesszőt amíg hajlik, mert később már törni fog. (és ezt nem a fizikai fegyelmezésre kell érteni).
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!