Mennyire szólják meg az "eltérő" életstílusod a szüleid?

Annyira, amennyire hagyom nekik.

Nyilván minden szülő a saját értékrendje szerinti életet kívánja a gyerekének, amit valljuk be a gyerek nem mindig képvisel.

Ilyenkor jönnek a végeláthatatlan viták, összeveszések, amit nagyon egyszerűen a következő mondattal szoktam kikerülni.

- Édesapám, ez az én dolgom, nincs teendőd vele. Azért köszönöm.

Szüleim és a közeli rokonság is igazán családközpontú, de nem volt még vita, sőt necces megjegyzés sem amiatt, hogy én se férjhez menni nem akarok, se gyereket vállalni, se igazán letelepedni sehol.

Járom a világot, átlag 1,5 - 2 évet élek egy helyen, és boldog vagyok.

Ők nem ilyenek, de sosem piszkálnak vele, sőt érdeklődéssel fordulnak az életem felé, mint ahogy én is szeretettel gondolok a családomra mindig.

Érdekes, hogy újabb családtagok, például unokatestvérem felesége, akihez tulajdonképpen nem sok közöm van, és neki sem hozzám, próbál beszólogatni.

Mondjuk őt könnyű volt leszerelnem, igaz azóta nem is szól hozzám :)

Unokatestvérem jól áll anyagilag, és mikor engem is a gyerek témával húzott a felesége, akkor mondtam, hogy ha megunom a munkát, akkor keresek én is egy gazdag férjet és bebiztosítom magam 2 gyerekkel, hogy dolgoznom se kelljen.

Na azóta ő sem piszkálódik, legalábbis a szemembe nem mond semmit.

De a vér szerinti családomnak sosem volt baja azzal, ahogy élek, mint ahogy én sem fikázok senkit amiatt, ahogy él.

Szerintem akkor, ha nyilvánvalóan rossz az életirány amit veszek, igenis joguk van beleszólni. Felnőtten is.

Végülis, az az értékrend, amit jóesetben kap az ember, meghatározó, és akarja, nem akarja, nála is érvényesül.

Néha nekem is beleszólnak, és akkor el szoktam gondolkodni, megmondom, hogy mindig helyesen látják. Ki akarna jobbat az embernek a családjánál, az érdekből pillanatnyilag barátokká avanzsált emberek?

Szerintem nem baj, hogy beleszólnak, ha okos dolgokat mondanak, nem biztos, hogy csak azért, mert fiatalabbak vagyunk, tisztábban látjuk a helyzetrt.