Mit gondoltok egy olyan emberről, aki külön háztartásban él, de mégis a szerény körülmények között élő idős szüleitől visz magának kaját?
Az öcsémről van szó, 33 éves önálló háztartásban él a barátnőjével, van munkája, de mégis a szerény körülmények között élő szüleinken élősködik, akiknek összesen nincs annyi nyugdíjuk, mint a testvérem fizetése.
Mindig mondja nekik, hogy alig jön ki a pénzéből, és képes 2-3 napra elegendő ételt elvinni, újabban már a reggelihez való kenyeret és zsömlét is a szülőktől hozza. A szüleim pedig hozzám jönnek, hogy nincs pénzük ételre a hónap végén, és hiába próbálom megmondani, hogy ne adjanak neki, meg kell tanítani arra, hogy ossza be a pénzét nem hallgatnak rám.
Érdemes tudni, hogy az öcsém és a a barátnőjéről, hogy mindketten dohányoznak, és nem is olcsó cigit szívnak, abból is legalább napi három dobozzal ketten, mindkettőjük előfizetéssel vett drága mobilt, és minden hétvégén mennek csavarogni valamerre, nyáron három fesztiválon is voltak.
Így pedig értelemszerűen kajára nem sok pénzük marad, így szépen kihasználják a szüleinket, és hiába próbálok rájuk parancsolni nem hat, semmi lelkiismeret furdalásuk nincsen, a szülők szemében pedig tesóm a kedvenc, anyám inkább jár lyukas cipőben, csak legyen mit ennie a pici fiának. Tőle még segítséget sem mernek kérni pl. felaprítani a tüzelőt, nagytakarítani, elvinni őket orvoshoz stb.
Ti mit tennétek?
Barmennyire is nehezemre esne, megmondanam a szuleimnek, hogy en sajnos ebben nem tudok es nem is akarok tovabb reszt venni.
Leulnek kozosen a szulokkel es az occsel beszelni, es ugy ahogy leirtad itt, elmondanam nekik ugyanezt szemtol szembe. Kezdve onnan hogy a szuleid toled kuncsorognak etelre valoert, azert mert az ocsi elvette az oveket.
Ebben a helyzetben nincs ertelme a masik hata mogott beszelni, csak a nyilt es egyenes beszed segit.
Hidd el, egy-ket hetet adok, es a szuleid a sarkukra allnak.
Ha meg nem... hat akkor igy jartak. Felnott emberek, es az o dontesuk, hogy “lyukas cipoben” jarjanak csak azert, hogy a “kisfiuknak” legyen cigire valo.
Nehez helyzet, de vagy elzarod a penzcsapot, vagy eleted vegeig ezzel kell egyutt elned.
#1 Az öcsémet a legkevésbé sem hatja meg, ha nem beszélünk, a fent írtak miatt a korábban sem fényes viszonyunk teljesen megromlott. Olyan, mintha el is hinné magáról, hogy Ő az áldozat, és valóban komolyan nélkülöz.
Szüleimet viszont nem fogom éhezni hagyni, múlt hónap utolsó hetén, már egy forintjuk nem volt, mint hallottam az öcsém még le is cseszte a anyát, mert mondta neki, hogy feltehetően a jövőhéten már nem tud csomagolni, és nagyon sajnálja, mindezt persze sírva mondta.
#3 Az a baj, hogy semmire nem hallgatnak a szüleim, különösen anyám, de édesapám szemében is az öcsém a család büszkesége.
Azon én is gondolkodom, hogy talán az segítene, ha éheznének egy hetet, de nem megoldás, mert apám cukros, szóval enni kell valamit.
"A szüleim pedig hozzám jönnek, hogy nincs pénzük ételre a hónap végén, és hiába próbálom megmondani, hogy ne adjanak neki, meg kell tanítani arra, hogy ossza be a pénzét nem hallgatnak rám."
A helyedben elzárnám a pénzcsapot, és ennyi. A szüleid felnőtt emberek, nem értelmi fogyatékosok. Ennyi erővel öcsédéket is eltarthatnád akkor. Ennek itt vetnék véget.
én biztos nem adnék így a szüleimnek pénzt. Oldják meg hárman a testvéremmel, ahogy akarják. Kérjenek a szüleim pénzt kajára a testvéremtől.
Az a baj, hogy a saját szüleid kihasználnak téged, mert hagyod.
Hidd el, kiszállnál ebből a kerékből, hamar rendeződne ez a helyzet.
Ha cukros, akkor még hamarabb megtanulják.
Tudod, a szüleid is sárosak. Normális ember ezt nem hagyja.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!