Az apa nem akarja a babát. Mi a teendő?

51!

Ez már le lett írva. A probléma az, hogy pár éve alap a közös felügyeleti jog.

52-es válaszoló,te miről beszélsz?Ezt az országot akinek egy csepp esze van, és nincs gyereke,annak el kell hagynia.Ha fiatal felnőtt gyerekem lenne, én raknám fel a repülőre/vonatra, hogy menjen meneküljön innen,hogy legyen jövője,lehetőségei,kaphasson ellátást ha szüksége van rá.Ha nem lenne gyerekem,és nem lenne megkötve a kezem a fejlesztései miatt, már rég elmentem volna és vissza sem néznék.(ha behozza a lemaradásait,megyünk rögtön)

Simán elmegy a fiatal független pasi, ha ezzel megússza a felelősséget és a fizetést.

"Most én örömmel és szeretettel várom a babát." - és ha kiköpött az apja lesz, akárhányszor ránézel a gyerekedre, őt fogod látni. Még akkor is úgy tudod majd szeretni vajon?

De ha nem hasonlít, akkor is egy életre összeköt egy ilyen féreggel. Én úgy gondolom, hogy gyereket olyan férfitól szül az ember, akit szeret, tisztel (és viszont!), aki jó apa, társ. Nem egy olyannak, akit gyűlöl, a háta közepére sem kívánja már, ráadásul csupa rossz emlék van van róla, vele kapcsolatban. Komolyan nem értem, miért "jó" ez bárkinek is. A gyereknek tuti nem lesz az, ez brítékolható.

Meg az is hogy egy begyöpösödött hülye vagy.

Neharagudj de az én férjem is elhagyott a kisfiúnk miatt. Ezt előre nem látja az ember... Tök ugyanúgy néznek ki egyébként, mégis szeretem a fiam. Látszik, hogy nem tudod milyen érzés kihordani egy babát, amikor az első mosolyát adja neked, amikor hozzád ér, milyen az amikor van egy kis ember akinek te vagy a világ és neked is ő. Csak azért mert az apjára hasonlít nem fogja valaki utálni. Ja amúgy a gyerekem köszöni boldog, egészséges, jól tanul, nincsen semmi gondja. Tehát attól, jogy valaki egyedül neveli a gyerekét, attól még az a gyerek mindent megkaphat.

Ha annakidején anyám elhagyta volna apámat sokkal boldogabb gyerekkorom lett volna. Na erről ennyit.

Nem ugyanaz egy már megszületett gyereke esetében, és tudatosan egy féregtől szülni.

Nem, valóban nem tudom, milyen érzés kihordani EGY babát, én hármat hordtam ki (bár szerencsére nem egyszerre). Ráadásul tudatosan egyedül vállaltam az első kettőt, viszont életem szerelme az apjuk. Aztán végül az idő igazolt minket, a 3. már rendes párkapcsolatba született. Bár házasok soha nem voltunk (valószínűleg már nem is leszünk).

Viszont biztosan tudom, hogy SOHA nem szültem volna meg egy olyan ember gyerekét, akit gyűlölök.

Az egész sztoriban a gyereket sajnálom, de rohadtul. Ő szívni fog így vagy úgy. Nem azért, mert apa nélkül lesz nevelve... az a legkisebb probléma ebben az ügyben.

Ilyen lerdesek eseten orulnek ha az apaknak lemne vetojoga !

Vagyis a gyerek csak ket igen eseten maradhatna....

#57

De szerencsére nincs...

55:

“ amúgy a gyerekem köszöni boldog, egészséges, jól tanul, nincsen semmi gondja. “

Ezt nem ebben lehet lemérni. Sőt, aminek gyerekkorban a mindennapokra kiható, észrevehető hatása van, az nagyon mély és nagyon ritka. De majd felnőttként kijönnek ezek. Párkapcsolati dinamikában, a saját apa szerepében.

A legjobb, hogy az olyan mint te aki ennyire tagadod, hogy bármilyen hatása lenne egy ember életére, ha az apja elhagyja, leszarja, nincs jelen, az észre se tudja venni az összefüggéseket.

“Tehát attól, jogy valaki egyedül neveli a gyerekét, attól még az a gyerek mindent megkaphat.”

Egy örökbefogadott gyerek is mindent megkaphat a nulladik pillanattól majdhogynem. Mégis azt egész életében hordozza TUDATALATT (de sokszor tudati szinten is), hogy a vér szerinti szüleinek nem kellett. Nincs ez másképp az apa nélkül felnövőkkel - gondolok itt konkrétan az olyanokra, akik sosem ismerték az apjukat, mert előbb lelépett és utána sem volt kíváncsi a saját gyerekére. Ott is megéli, hogy ő egyszer nem kellett. Mert tudja, látja, hogy vannak normális apák. És óhatatlanul ott van a ki nem mondott kérdés, én miért nem? És egy pici gyerek még nem képes átlátni, hogy az a férfi, aki az apám, tulajdonképpen egy szemétláda. A kisgyerek megélése mindig az, hogy ő hibázott valamit, ő volt rossz, ő nem kellett valamiért. Ezekre felnőttként vagy nagyobb gyerekként ráláthat reálisabban, de a bevésődött érzés, melyekre a sémákat építi már rég bebetonozódtak. Aztán ezt ki-ki vérmérsékletének megfelelően dolgozza föl.

Neked meg persze, hogy megnyugtató azt mondani, hogy minden rendben, mert iszonyú fájdalmas megélés, ha rádöbbensz, hogy minden igyekezeted ellenére egy dolgot nem tudsz megadni a gyerekednek.