Ennyire nincs segítség a gyerek mellett? Még valaki?

Kérdező, engedd el, én szerintem is igazad van és nincs szükség magyarázkodni. Változik a világ, szétesnek a családok sajnos...

Nekem az ilyen jellegű kommentektől mindig erősen a dögöljön meg a szomszéd tehene utánérzésem van. Szerintem mindenkinek járna a segítség és néha egy kis nyugalom...

Az rendben van, hogy magának szül az ember, de attól még rosszul eshet neki, hogy a saját szülője nem foglalkozik az unokával vagy semmiféle segítséget fel sem ajánl, annyira nem érdekli hogy kicsit könnyítsen a gyereke életén.

Nekem, aki szereti a gyerekeit és szeretni fogja az unokáit is, ha lesznek, ez nem csak a kérdező oldaláról érthetetlen, hanem a másik oldalról is.

Szerintem ne foglalkozz ezzel a kedves kommentelővel, direkt jár ide bosszantani, trollkodni, mint sok más kérdéshez is. :)

Aki nem nevel ténylegesen segítség nélkül gyerekeket, avagy totál mártír típus és az empátia teljes hiányában szenved, az lehet nem érti meg a problémádat, de én csak egy dolgot jegyeznék meg. Te tótágast is állhatsz, a helyzet akkor sem fog változni. Felhántorgatni a múltat, hogy kinek mikor miben segítettél, semmi értelme. Ha agyvérzést kapsz sem lesz több segítséged családi-baráti berkekben, csak elmarod magad mellől azt a keveset is, aki még megmaradt.

Ezért én azt mondom, hogy tartsd meg a méltóságodat és oldd meg az életedet, ahogy mindenki megoldja valahogyan. Ha kell, fizetett segítséggel, ugyanis nagyon sok év van még, amíg nem hagyhatod otthon a beteg gyereket egyedül, lesznek szünetek, stb.

Nincs segítségünk, így pontosan értem a problémát és mi össze is fogtunk szünetekben a gyerekek barátainak szüleivel, hogy legalább néhány napot húzzuk ki egymást a kakiból, ha úgy van. Szívesen vigyázok a gyerekeim barátaira, ha éppen úgy van, de nem számolom mikor kinél hány órát vannak és nagyon sértene, ha valaki elém állna egy kockás lappal, hogy "na, akkor én ekkor és ekkor és ekkor segítettem és most leszel szíves te is részt vállalni". Mást sem hoznék ilyen helyzetbe. Igyekszem a lehetőségeimhez képest és én azt látom, hogy más is nagyon igyekszik a lehetőyégeihez képest. Ha én totál kiborulok, azzal nem jutunk előrébb, csak magamat idegesítem. Keress egy megbízható, nyugdíjas korú bébiszittert/pótnagyit, aki az ilyen sürgős alkalmakat bevállalja és kész. Ez segít, az hogy ideggörcsöt kapsz, az nem.

#43 #45

Én írtam azt a választ, és direkt kifejtettem, hogy a lányom bölcsis, nem ovis. Ami azért fontos különbség, mert állami bölcsibe munkáltatói igazolás nélkül fel sem veszik a gyereket, tehát kistesóval otthon gyeden/cseden/gyesen lévő anyuka gyereke nem járhat bölcsibe. Az ovi már más, az napi (minimum) 4 órában kötelező.

Nekem anyám nem segített soha, de én megfogadtam, hogyha a lányomnak lesz gyereke, én mindenképpen segítek. Persze lehet, hogy soha nem fog belőle kérni.

Szerintem ez ilyen, akinek segítettek, az alapnak veszi, hogy ő a világ közepe, és nem segítenek neki. Az ő gyereke meg látja milyen rossz, ha egyedül van, ezért majd segíteni fog az unokán.