Ennyire nincs segítség a gyerek mellett? Még valaki?
Szögezzük le, tudom hogy mindenki magának szül..
De egyszerűen ismerősök közt is úgy látom, csak nekünk nincs ennyire segítségünk
28 éves vagyok egy 4.5 éves ovissal, 2.5 éve már dolgozok is újra, de egyszerűen senki nem segít semmiben soha. Ha beteg is a gyerek mindig nekem, nekünk kell megoldani.
Anyósom meghalt pár éve, mikor terhes voltam, az én anyám dolgozik, de őt se lehet fél évente egy napra se megkérni, próbáltam már egy egy napra mikor fontos tárgyalásom lett volna és muszáj bemenni dolgozni, de akkor se, értem hogy dolgozik, de neki is van szabadsága, szabadnapja, néha tudna cserélni, de állítólag náluk nem lehet.... (Lidlben dolgozik) mindig azt mondja, hogy ott úgy kell menni, ahogy csinálják a beosztást... 4 és fél év alatt egyszer sem volt jó neki egy napra sem
Apám nyugdíjas, de rá egy hangyát se hagynék (alkesz), nem hogy gyereket
Apósom szintén nyugdíjas, rá azt hittem jobban lehet számítani, mert józan életet él és mos főz takarít stb , házias, de pár hete bebizonyosodott hogy rá sem lehet, mert ott hagytuk neki a gyereket 30 percre amíg elmentünk az okmányirodába a szomszéd utcába, arra mentünk haza, hogy a nagykapu tárva nyitva, mert ő majd ment el délután valahova gondolta kinyitja a kaput, a gyerek maga homokozgat ott, főút mellett, a kedves papa meg bent a nappaliban meccset néz..gondolta elvan a gyerek kint maaga is..ezek után hogy hagyjuk rá is
Keresztszülők, nagynénik se nagyon tolonganak érte, bár maguk is kisgyerekesek, szóval azt mondjuk megértem..
Másnak is ennyire nincs senki?
Én már néha kezdek kikészülni
válasza:2 gyerek. Úton a harmadik.
Nálunk sem állnak sorba.. De azért ennél több van. Egyèbkènt hosszú huzavona és átbeszélès után lett egy cuki babysitterünk. Második éve jáe hozzánk. Gyerekek szeretik. Mi elégedettek vagyunk. Legutóbb pl moziba mentünk ,Avatart néztük meg az egész családdal. Addig a gyerekek a babysitterrel voltak. Ebédeltek, játszottak ,mire hazaértünk 7re már meg voltak fürdetve. ☺️
Ha tehetitek gondolkozzatok el rajta.
válasza:Van ilyen is.
Régebben jobb volt a helyzet, de még ilyenebbek voltak az emberek. Kicsapták a gyereket a mezőre, aztán csináljon, amit akar. Amelyik életben maradt, az életre való volt.
válasza: válasza:Dettó.
Le leszek pontozva, de szerintem ez a nagyszülő nemzedék már ilyen.
Anyám szlogenje volt, "magadnak szüld, ne nekem." Egy fél délutánra nem lehetett otthagyni nála a gyerekeket. Amikor én voltam gyerek, akkor az összes unoka egész nyáron a mamánál volt, míg a szülők dolgoztak.
Ismerőseim hasonlókról panaszkodnak.
Azt is hozzá kell tenni, hogy mondjuk a mi nagyszüleink elmentek 50 évesen nyugdíjba, és elég erősek és egészségesek voltak ahhoz, hogy az unokákra vigyázzanak. Manapság egy 65 éves nagymamára már nem bíznék egy csecsemőt, még ha ő hajlandó is rá. Hozzáteszem, nem is hajlandóak. Régen teljesen természetes volt, ma már nem az.
A világ teljesen elanyagiasodott. Anyu mesélte, hogy a húgomért a szomszéd nyugdíjas öregasszony ment el az oviba, mert ő nem ért volna oda érte a munkából. Teljesen ingyen és bérmentve! Most ismerősöm hivatásos babysitternek (óvónő, meg fejlesztő pedagógus meg ilyenek) havi 80.000 Ft-ot fizet ki azért, hogy hazavigye az oviból a gyereket és 1 órát vigyáz rá.
Szóval sajnos ez van manapság.
válasza: válasza:Nincs sajnos. A férjem szüleit nem érdeklik az unokák, engem sem ismernek, nekik csak az kell, hogy a fiuk menjen át és adjon pénzt.
A szüleim teljes állásban dolgoznak egészségügyben, 400 km-re.
Az egyik tesóm szintén.
A masiknak is kicsi gyerekei vannak? 100 km-re.
A ferjem egyetlen tesójával nincs kapcsolat, okkal sajnos.
Szóval fizetett segítség, ami marad, de a beteg gyereket nem hagynám szitterre, hogy aztán ő is beteg legyen.
válasza:Nekem anyukám kikötötte, hogy mi vállaltuk, oldjuk meg. Oké, nem kötelessége ez, de én emlékszem jól a gyerekkoromra.
Amíg egyetemre járt gyerekkoromban, vizsgaidőszakokban a nagyszüleimhez voltam költöztetve, ahogy amúgy minden hétvégén. Pénteken már ők jöttek értem az óvodába, iskolába, hétfő reggel ők vittek. A tatám hamarabb ment nyugdíjba leszázalékolás miatt, minden betegség, szünet alatt ő vigyázott rám, vitt az orvoshoz, hordott a játszótérre stb.
Nem tudom, mi van a szüleink generációjával, de sokszor úgy érzem, mintha ők elfelejtették volna, mennyi mindent kaptak a saját szüleiktől, nagyszüleiktől.
A lakhatás, ház témánál ugyanez volt. Ő nekem "biztos nem tesz a s_ggem alá lakást", lehet menni albérletbe, meg hitelt felvenni, ha otthon nem tetszik. Azt ő elfelejtette, hogy neki az első lakását, utána pedig a családi házunkat is a nagyszüleim, a saját szülei finanszírozták teljes egészében... Mindent, az utolsó tégláig az építést, a berendezést is az utolsó festményig. Nekünk annyi dolgunk volt, hogy beköltözzünk.
De ez az általános, ahogy látom, itt is. Hogy mit képzel magáról az, aki értékelné a CSALÁDJÁTÓL a minimális segítséget.
válasza:Dettó nálunk is.
Anyósom idős, ő bár pár havonta eljön egy hétre de nem igazan segit. Játszik a gyerekkel ha ugy adódik de pl nem tudok elmenni dolgomat intézni h vigyázzon a kicsire. Mondjuk szules utan segitett az elso ket hetben (főzés) de ennyi.
Anyámnak, Apámnak bar lenne szabi (sok) egy napot Csesznek kivenni. Semmiben nem segítenek. Anya szules utan sem volt. (Amugy csaszarral szültem raadasul kora szules volt). Ott kb végleg megromlott a kapcsolat hogy ennyire nem lehet rajuk számítani.
Szoval mindent de mindent kizárólag ketten intezunk a férjemmel, de nagyobb melo nyilvan ram marad.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!