Ennyire nincs segítség a gyerek mellett? Még valaki?

"Nem tudom, mi van a szüleink generációjával, de sokszor úgy érzem, mintha ők elfelejtették volna, mennyi mindent kaptak a saját szüleiktől, nagyszüleiktől."

Igen, én is ezt látom, mondom úgy, hogy az anyósomékra pl. számíthatunk, ha kell, ők szoktak is unokázni.

De a saját szüleim/családom ugyanez, kapott mindenki a nagyszüleimtől kezdőtőkét, otthonra vállalhattak gyereket, míg építkeztek, lagzi fizetve volt, a házba fizetve volt, mi meg már úgy nőttünk fel, hogy örüljünk, hogy felnevelnek és senki egy fityinget sem kapott.

És igen, nálunk kvázi napi szinten vigyáztak ránk a nagyszülők, meg ott aludtunk, ott ettünk, stb., de hogy ők az unokával foglalkozzanak....

Én is azt látom, hogy a mai 50+-os korosztály csak kapni szeretett, ugyanazt továbbadni már derogál, de még a töredékét is.

Ketten lakunk férjemmel egy megyeszékhelyen. Van egy 6 éves lányunk.

Senki se vigyáz rá soha,csak mi.

Emiatt dolgozunk váltott beosztásban. Hogy mindig legyen valaki otthon.

Nem tudom, mennyi segítség az általános, látok olyan anyukákat is magam körül bőven, ahol az apa se működik közre, hiába élnek együtt, meg olyat is, ahol a nagynéni napi szinten segít.

Nekünk könnyű dolgunk van, az egyik mama munka után bármikor szívesen segít, elviszi őket, vigyáz a kisebbre, elmegy az oviba, ha kell. A másik mama a nagyobb gyereket viszi el időnként. Más nincs, aki vigyázni tudna rájuk, de ennek nagyon örülünk.

"Nem tudom, mi van a szüleink generációjával, de sokszor úgy érzem, mintha ők elfelejtették volna, mennyi mindent kaptak a saját szüleiktől, nagyszüleiktől."

Én is ezt érzem. Anyám folyton hangoztatta, hogy ő semmit nem kapott a szüleitől.

Holott a helyzet a következő volt. Amikor összeházasodtak, mert jött a gyerek, a bátyjánál laktak hárman a nyári konyhában. Jó, nem egy luxus, de legalább volt hol lakni. Aztán aput elvitték katonának 2 évre. Akkor még nem számított, hogy van családja. Akkor anyu visszaköltözött a gyerekkel az anyjához, és ott laktak 2 évig. Amikor apu leszerelt, akkor vettek hitelből egy panelt, amit kb. 2 év alatt vissza is fizettek. Manapság 20 évre adósodik el az ember egy lakásért. Utána is minden nyáron a mamánál voltunk. Amikor elváltak, a mama ott sírt, hogy micsoda felelőtlenség, mi lesz a gyerekekkel, akkor költözzünk hozzá. Amivel aztán anyu nem élt.

Szóval ennyit arról, hogy ő semmi segítséget nem kapott.

Én amikor elvégeztem az egyetemet, másnap közölte anyám, hogy akkor most már illene elköltöznöm, mert ő sem lakott otthon már ennyi idősen. (Ja, lehet, de később gyerekkel együtt költözött vissza.) Gyerekre nem vigyáz, mert hogy neki sem segített senki. Ja, a harmadik gyerekkel már valóban nem, mert akkor a mama már elég rossz egészségi állapotban volt, de velünk bizony, hogy segített. A másik mama, aki egyébként rokkant nyugdíjas volt, ő is vigyázott ránk hetekig, amíg a szüleink külföldön nyaraltak. Na, nálunk ilyen soha nem volt!