Ennyire nincs segítség a gyerek mellett? Még valaki?
Szögezzük le, tudom hogy mindenki magának szül..
De egyszerűen ismerősök közt is úgy látom, csak nekünk nincs ennyire segítségünk
28 éves vagyok egy 4.5 éves ovissal, 2.5 éve már dolgozok is újra, de egyszerűen senki nem segít semmiben soha. Ha beteg is a gyerek mindig nekem, nekünk kell megoldani.
Anyósom meghalt pár éve, mikor terhes voltam, az én anyám dolgozik, de őt se lehet fél évente egy napra se megkérni, próbáltam már egy egy napra mikor fontos tárgyalásom lett volna és muszáj bemenni dolgozni, de akkor se, értem hogy dolgozik, de neki is van szabadsága, szabadnapja, néha tudna cserélni, de állítólag náluk nem lehet.... (Lidlben dolgozik) mindig azt mondja, hogy ott úgy kell menni, ahogy csinálják a beosztást... 4 és fél év alatt egyszer sem volt jó neki egy napra sem
Apám nyugdíjas, de rá egy hangyát se hagynék (alkesz), nem hogy gyereket
Apósom szintén nyugdíjas, rá azt hittem jobban lehet számítani, mert józan életet él és mos főz takarít stb , házias, de pár hete bebizonyosodott hogy rá sem lehet, mert ott hagytuk neki a gyereket 30 percre amíg elmentünk az okmányirodába a szomszéd utcába, arra mentünk haza, hogy a nagykapu tárva nyitva, mert ő majd ment el délután valahova gondolta kinyitja a kaput, a gyerek maga homokozgat ott, főút mellett, a kedves papa meg bent a nappaliban meccset néz..gondolta elvan a gyerek kint maaga is..ezek után hogy hagyjuk rá is
Keresztszülők, nagynénik se nagyon tolonganak érte, bár maguk is kisgyerekesek, szóval azt mondjuk megértem..
Másnak is ennyire nincs senki?
Én már néha kezdek kikészülni
Két gyereket nevelünk 0 segítséggel.
És?
Tudtuk, hogy mit vállaunk, így vállaltuk. Édesanyám beteg volt már azelőtt, hogy gyerekünk született, anyósom szintén. Nagypapák már nem élnek.
Egyébként anyukám egyedül nevelt minket és nem kapott semmi segítséget, nagymamám már akkor rokkant volt. Önállóságra nevelt, és nagyon hálás vagyok neki.
Én is egyre több olyan családot látok, ahol van anya, apa és esetleg a fizetett bébiszitter. Sokszor az az ok, hogy a nagyszülők távol élnek, vagy idősek és betegek, vagy még fiatalok de dolgoznak... De sajnos azt is látom, hogy egyre több az általatok is leírt "magadnak szülöd, oldd meg" típusú nagyszülő. Ugyanakkor ők vannak a legjobban megsértődve ha a havi egyszer (sem) látott unoka nem rohan a számára ismeretlen nagyszülőkhöz. Miközben, ahogyan többen is írjátok, régen tök általános volt hogy a nagyszülők aktívan vigyáztak az unokákra míg a szülők dolgoztak. Férjemék hatan ültek unokák a nagyszülőknél anno szinte naponta.
Szerintem néha az is belejatszik, hogy ma már radikálisan mások a nevelési elvek, és régi vágású neveléssel nem egyezve nem bízik egymásban a szülő és a nagyszülő. Pl anyósom rendes, de idős és távol él, beteges. Ugyanakkor bevallom azért is nehezen bíznám rá a gyereket, mert sok mindenben nem egyezik a véleményünk. Én nem szeretném, ha például leszidná és megalázná mert az épp szobatisztuló gyerek becsurgatott.
Nálunk azért piszok mázli van. Anyukám és apukám élete értelme az unoka. Annyira, hogy anyám felmondott a munkahelyen hogy velük legyen, míg én dolgozom. (A dologhoz hozzátartozik hogy a fizetésem több mint kétszerese annak az összegnek, amit ő kap munkabérként és én kapnék gyedként összesen, tehát nálunk ez anyagilag is jobb.) Ő azt állítja, élete legboldogabb időszaka hogy itthon lehet a gyerekkel. Teljes bizalom van köztünk és a nevelés terén sincs vita. A gyerek imádja őket, szívesen van náluk, gyakorlatilag hozzájuk is hazamegy. Most érkezik a következő, féléves lesz a kicsi amikor elkezdek dolgozni, már alig várja.
A szívem belefacsarodik, hogy mennyi helyen hiányzik a megbízható, szerető nagyszülő... Szerintem a gyerekek is veszítenek ezzel, hiszen pont a nagycsalád védő jellegét nem tapasztalják meg, mivel van apa meg anya, esetleg a tesó akiben bízni lehet.
22-es, te vajon hogy fogod megélni, amikor 30 év múlva a menyed azt mondja, az ő anyja részt vehet a gyerekek életében napi szinten, te meg vigyázni sem vigyázhatsz rájuk, mert nem ért veled egyet mindenben...?
Durva ez a szintű megkülönböztetés, persze, gondoltuk, hogy ezesetben is csak a férj szülei a rosszak és az anyukáé a jók. Persze lehet, hogy szerencséd van, csak lányaid vannak, és akkor majd röhöghetsz, hogy ők is kizárják a többi nagyszülőt, mert ezt látták tőled.
Nálunk is ez a helyzet, 3 éves a gyerek. Anyósom, apukám már nem él. Apósom eddig összesen kétszer látta az unokáját, nem is tudom épp hol lakik. Anyám 80+os, vele rendszeres a kapcsolatot, de ott életveszélyben van a gyerek, ezért eddig összesen pár órát voltak kettesben hagyva amíg gyorsan hajat mostam, vagy elszakadtam valahovà. Marad a bébiszitter nàlunk is, ha nem tudom megoldani.
Mikor gyerek voltam mindig az egyik nagyi volt velem otthon délután, főzött, vigyázott rám. Ha beteg voltam simán otthon hagytak egyedül már 6 évesen is, suliba is egyedül jöttem mentem. Nyáron felraktak a távolsági buszra, a másik nagyi meg leszedett róla, idővel meg "visszapostázott', vagy a keresztanyáméknál volt az összes unoka, amíg darabra megvoltunk addig jó volt nekik. Kalákában felépítettek egy házat is amí gyerekek ott játszottunk a működő betonkeverő mellett a sóderban. Valahogy kevésbé aggódtak azon hogy túléli e a gyerek az első 10 êvet, és emiatt a szemlélet miatt talán nem is nagyon megy nekik a segítségnyújtás. Ma ezt már nem lehet megtenni.
Ismerek olyat is ahol szintén 3 éves a gyerek, versenyeznek hogy ki vigyázzon rá, egyszerre hárman mennek vele játszótérre is. Néha irigylem ezt a segítséget.
24: kicsit túlgondolod. Anyósom régi vágású és ahogy írtam, bizonytalan lennék vele kapcsolatban hogy huzamosabb ideig rábízzam a gyereket. De ez tök mindegy, mert 220km-re lakik, 70 éves, kétszeres ráktúlélő egy sor kemo és sugár után, számtalan egyéb egészségügyi problémával. Úgyhogy nem is nagyon releváns hogy mit gondolok, nem reális hogy ő valaha ilyen intenzíven részt tudna vállalni a segítségből. Nem is várnám tőle.
Egyébként férjem jobban kiborul, amikor egy családi látogatás esetén felvétel az ötletet hogy bízzuk rá a saját anyjára 30 percre a gyereket míg mondjuk vásárolunk vagy bármit csinálunk... Szóval nem hiszem hogy én, a gonosz csúnya meny kezdem ki őt, mert nem igaz. Ha anyám lenne a helyébe, akkor is így gondolnám.
Kérdező te hány szabadnapot vettél már ki hogy segíts a családtagjaidnak? Mondjuk kitakaríts náluk míg őke elmennek ügyeket intézni? Ha egyet se, akkor semmi jogod azon hisztizni hogy nem vállalják be a TE gyereked. Gondolom nem álltak feletted nagykéssel hogy köteles vagy szaporodni.
Sajnálom hogy nem tudtad előre hogy egy gyerek bizony lehet beteg is:-(
Elég sokat, 16-24 éves koromig anyagilag is én támogattam a szüleimet, nem fordítva..
Apósomnak is rendszeresen segítünk, telefont rendeltünk neki, orvoshoz vittük, minden évben segítünk neki gyümölcsöt szedni, segítünk neki ültetni, segítünk neki disznóvágásnál, mindenféle technikai baja ha van mi oldjuk meg neki, takarítani mosni is szoktam néha nála, mert ő max a ruháit mossa ki, de ágyneműket, ilyesmiket nem. Régen sokat főztem is rá, de aztán megtanult.
A keresztszülőknek, nagynéniknek is sokat segítettem régen a gyerekek körül, mert akkor nekem nem volt még.. ők meg most könnyen tudnak arra hivatkozni hogy nekik is ott vannak a gyerekek
Fizetett segitsegunk van, de nyilvan az se hetkoznap meg betegseg idejere, hanem pont ezekre a “luxus” alkalmakra, amikor mondjuk elmennenk a ferjemmel kettesben valahova. Mas nincs, csalad messze.
Olyan hogy fodrasz vagy kormos,mar kb lemondtam rola, egyszeruen nem jutok el, mert kisvarosban elek, 5-ig dolgoznak altalaban max hetkoznap, nade en is. Igy hogy? :D Hat ez van.
Nalunk annyi a konnyebbseg, hogy a ferjem otthonrol dolgozik, igy nem kell feltetlenul mindig tappenzre mennem nekem, ha a gyerek beteg. Persze szoktam azert, meg a ferjem is, mert nyilvan ez is szopas, mar elnezest a megfogalmazasert,mert egy tobb oras meetinget pl mar nem lehet ugy megcsinalni, hogy otthon van a fiam. Meg persze dolgozni is nehez mellette.
Amugy ha a lathatoan tok egeszseges gyereket hazakuldik az ovibol, mi azonnal visszuk a gyerekorvoshoz, aki meg kiallit egy igazolast, hogy mehet oviba masnap. Sokszor volt ilyen nalunk is, de hala jo egnek, ha tenyleg nem beteg, nem kell itthon tartani. Minek? Es amugy mostanaban mar leszoktal errol, mert latjak, hogy velunk nem lehet szarozni, ha nem beteg, megy a gyerek es kesz 🤷♀️
Nektek is ezt kene.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!