Apa vagyok, pár hónapos a gyerek, de már nem bírom a feleségemmel, mit tennél?

Úgy látom, hogy félreértettétek az írásomat.

“A gyerekkel kell törődnie, velem együtt.”

Ezt úgy kell érteni, hogy velem együtt kell foglalkoznia a gyerekkel, tehát nem felém, hanem együtt a gyerekkel.

Ha ez nárcisztikus személyiség, akkor az vagyok, de nem várom el, hogy egyedül foglalkozzon vele.

Mondtam neki, hogy ha nincs rám ideje az sem nem gond, most nem Én vagyok az első, teljesen megértem.

Egy szóval nem mondtam, hogy könnyű dolog a gyereknevelés, vagy gyermekgondozás jelen esetben.

Ha Ő menne el dolgozni, kb. a negyedét keresné meg az Én gyedemmel együtt is.

Tényleg nem azért mondom, hogy felvágjak mielőtt bárki is kényszert érezne ebbe belekötni.

Ezek tények csupán.

Ráadásul írtam azt is, hogy a konyhában is Én végzem a főzést, 5 év alatt talán 1 kezemen megtudom számolni, hogy Ő hányszor csinált a konyhában ételt.

Nincsen ezzel sem semmi gond, mert szeretek főzni, nekem ez a gondoskodásom jelképe, a szeretetnyelvem.

Nem fenyegetem, illetve nem csak Én fenyegetem ezzel, Ő is engem.

Ugyanúgy mondta már Ő is, hogy menjek el, váljunk el stb.

Meg persze a gyermekemmel is fenyeget, ami jobban bánt.

Tulajdonképpen ha nem lenne a gyerek, már rég otthagytam volna, hisz az időm kevés, nem akarom pazarolni.

Igen, mert ha valami nem jó és totálisan nem működik, akkor az pazarlás, akárki akármit mond.

Más kérdés, hogy amint írtam is, a gyerek után lett ilyen, előtte példaértékű nő volt.

Tehát együtt foglalkozunk a gyerekkel, nem a gyerekkel, és velem is kell foglalkoznia.

Remélem így érhető.