Apa vagyok, pár hónapos a gyerek, de már nem bírom a feleségemmel, mit tennél?
Sziasztok!
Röviden a sztori:
Pár hónapos a gyerek, 5 éve vagyunk együtt, de a feleségem teljesen megváltozott amióta világra hozta a gyermekemet.
Mindennap veszekszünk, semmit nem tudunk megbeszélni!
100x próbáltam, és mindene másnap vagy harmadnap ugyanaz!
Folyamatos féltékenység úgy, hogy saját vállalkozásom van, így otthonról dolgozom, SEHOVA NEM MEGYEK EL!!!
De Ő azt mondja csak a seggemet meresztem, nem dolgozom…
Persze a pénzem jó…
Többet keresek mint az átlag, jóval!
Nem felvágás, csak tény…
Egyszerűen nem bírom már vele a kapcsolatot, nem lehet megbeszélni… De a gyerek miatt nem tudom mi tevő legyek… 🙁
Otthagynám, de így nehéz mert a gyereket nézem, viszont így az Én életem megy tönkre…
Egyszerűen már nem megy, tényleg nem bírom, ez megy hónapok óta. :(
Azt mondta ha szétmegyünk a gyereket elfelejthetem, nem adja és ennyi volt.
Tudja, hogy a gyerek a mindenem…
Én 32, Ő 25 éves.
Mit csinálnátok a helyemben, ha semmilyen beszélgetés nem hozna eredményt? Ha teljesen tönkrement a kapcsolat?
Köszönöm a válaszokat.
Üdv.
válasza:Én is depresszióra gondolok. Ennek nem tünete, hogy a gyerekét ne lássa el. A gyereke gondozása egy anyában felülírja simán a depressziót. Inkább az jellemző, ha ingadozó a hangulata, és időnként nagyon gyorsan változik.
A kettesben lét nagyon fontos lenne. Meg az is, hogy egymás miatt akarjatok együtt maradni. A gyerek válás után is a gyereked lesz.
Lehet igazatok van. Természetesen felhoztam már neki a depresszió témát, persze tagadásban van.
Adok még egy kis időt neki, ha nem megy, akkor az utolsó mentsvár a szakember felkeresése lesz.
Én teljesen alkalmazkodó képes vagyok, és kész vagyok bármiféle változásra, de nem akarom hogy a család szétessen a gyerek miatt.
Még nincs 1 éves sem, és csonka családban akarja felnevelni?
Persze, hogy a gyerek a gyerekem marad, de biztos, hogy a szívem szakadna meg, pont azért mert már átéltem ezt, bár Én már fel is fogtam.
Legnagyobb félelmem az, hogy nem nevelhetem és nem láthatom a saját gyerekemet mindennap.
válasza:Ezt csak mellékesen említetted, pedig nagyon fontos infónak tűnik: "Attól, hogy Őt születésétől kezdve más férfi nevelte, mert az anyja lelépett, majd összejött mással, nem ez a normális."
Nem kéne elbagatellizálni a feleséged gyerekkori traumáit, főleg egy ennyire hormonoktól túlfűtött időszakban. Szakember!
válasza:Ülj le vele, de ne támadj rá. Mond el neki amit nekunk is elmondtal, hogy te nem akarasz nelkule élni es a gyerek nelkul, hogy félsz szétesik a család, es ez igy nem mehet tovabb. Rossz lesz neki hallani de egy higgadt normalis beszélgetés az alapja hogy felismerje igen gond van. Utana mar johet a szaki, remeljuk nyitott lesz rá.
Abbol amit írtál hogy nincs egy éves a gyerkőc, arra következtetek hogy itt mar nem lesz eleg “csak” sokat beszeleni rola mert régebb ota benne van, talan a csak beszed ugy fel eves korig mukodik. (Szerintem)
#9 voltam
válasza: válasza:"Én főzök, a baba cicis, tehát Én nem etetem"
Ezek szerint 6 hónap alatti, mert utána nem csak cicis.
Pelenka, játszás...kiveszed egyáltalán a kezéből egyszer is?
válasza:Van itt ez a szerencsétlen 2 és fél, meg 3 pipás, minden egyes kérdés alatt beleköt a nőkbe, anyákba.
Valami frusztrált aggszűz vagy vénlány mindkettő, akik az ilyen kérdésekre elégülnek ki. :D
Persze, hogy játszom vele és kiveszem a kezéből.
Lehet, hogy úgy jön le, hogy lesz@rom, talán.
Viszont csak neki lehetnek gondjai?
Az esetleg, hogy ez így nekem szar és számtalanszor próbáltam megbeszélni, mégsem működik?
Ő neki egyetlen dolga az, hogy a gyerekkel foglalkozzon velem együtt, semmi más dolga nincsen, mert minden mást megadok neki!
Ez nem jelent semmit?
Persze, hogy már kezdek ki lenni Én is.
Helyesbítenem kell, mert nem konkrétan onnantól ilyen amikor megszületett a gyerek, hanem kb. 1 hónapra rá lett ilyen, amilyen most.
A teste szinte semmit nem változott, a genetikája úgy látszik nagyon jó, de szinte semmit nem hízott egyébként, amúgy sem egy vastag fajta.
Érdekes, hogy az Én érzéseimmel senki nem törődik.
Úgy csinál, mintha csak az Ő gyereke lenn, Én meg csak azért vagyok, hogy legyek…
Nem bagatellizálom el a problémáit, neki ez megszokott így nőtt fel, semmi problémája nincsen ebből.
De mivel ez a megszokott neki, lehet nem méri fel annak a súlyát, hogy attól még nem ez a normális.
Sokszor úgy ment el itthonról a gyerekkel, hogy azt sem mondta meg hova megy.
Mondtam neki, hogy mondja el mindig, hogy tudjam.
De úgyis csak az anyjához megy, nem mindegy, meg tudom úgyis.
Nem, nem mindegy, mert tudnom kell, ha bármi gond lenne…
Depressziós? Talán, lehet.
De már Én is kezdem az lenni…
Elfogunk menni szakemberhez ha ez nem változik, de félek már az sem biztos, hogy segít…
A helyzet sz@r, és egyre sz@rabb…
Ő szerinte a dolgokat már próbálta megbeszélni… Igen, de 3 napig tart!
Már az utolsó kettőnél mondtam is neki, hogy ez is 3 napig fog tartani.
Úgyis lett…
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!