Apa vagyok, pár hónapos a gyerek, de már nem bírom a feleségemmel, mit tennél?

Pàrteràpia. Màs nő miatt fèltèkeny, vagy arra, hogy neked nem 24 òràban kell a gyerekkel lenned?

Àtveszed a babàt, ha vège a munkàdnak? Ki tud kapcsolòdni picit?

Mint írod is , szülés után változott meg. Valószínű szülés utáni depressziója lehet, amit még maga sem ismert be. Elég csúnya dolog lenne a "beteg" feleségedet ott hagyni a bajban. Azért vagy a férje, hogy ezen átsegítsd. Először is be kell ismernie hogy valószínű ez a baja, és szakemberhez kell fordulnia. Akár közösen, hogy te is tudd mit segíthetsz neki ebben a helyzetben. Az első gyerek nagy próbája sok kapcsolatnak, de ha szeretitek egymást ( nyilván most nehéz ezt érezni a sok veszekedés miatt) akkor érdemes küzdeni egymásért.

Kitartást kívánok, és próbáld meggyőzni hogy keressen szakembert.

Segítesz neki a gyerek körül, vagy a háztartásban, vagy a munkaidő után mereszted a se gged?

Amúgy nemrég szült! Hormon-hullámvasúton ül. Nincs olyan kapcsolat, amelyiken ne érződne egy gyerek születése. Adjál időt neki.

Szerintem a felesegedben tombolnak a hormonok, felfordult az élete, meg kell emésztenie, hogy egy csöpp életért felelős. Erre nem lehet felkészülni és kívülről nézve nem tűnik nagy dolognak.

Biztositsd afelől, hogy támogatod , vele vagy, segítesz neki. Esetleg ha tudtok menjetek el akárcsak 1 órára is sétálni vagy uljetek be valahova. Vagy mondd azt neki, hogy menjen el találkozzon egy barátnőjevel, kicsit lazítson. Ha szereted. Ha csak a gyerek miatt maradnal vele, akkor annak semmi értelme. A gyereknek az az egyik legfontosabb, hogy szeresd az anyját, ha ez nincs meg, jobb ha szétváltok.

"Azt mondta ha szétmegyünk a gyereket elfelejthetem, nem adja és ennyi volt."

Könyörgöm, áruld már el, hogy ennyi ésszel milyen vállalkozást üzemeltetsz, hogy olyan jól megy. Én okos vagyok és mégis szarul megy a vállalkozásom. Taníccs mester plíz.

De amúgy: nem, nincs olyan, hogy nem adja. De mi a gond? Válás után a pasik úgyis tojnak az alomra, csinálnak másikat.

Hasonlo helyzetben voltunk mi is, csak itt én vagyok a nő. Kibírhatatlan voltam, nem ismertem be h depressziós lettem. Sok veszekedesunk volt, de vegen o is belátta hogy tobb támogatásra van szuksegem, amitől en is beláttam hogy baj van.

Tudom h nehez most neked de hidd el idovel javulni fog a helyzet. Probalj meg kitartani, es ha tenyleg depresszió all mögötte keresetek fel szakít ha kell, de az ido is sokat enyhít rajta. Ha mast nem a pici miatt adjatok magatoknak meg egy esélyt…

Jól kifogtál egy idegbeteg harpiat. Persze aki elviselhetetlen lesz gyerek után, az csak depressziós lehet. Szerintem meg csak egy hiszterika. A teste nem feltétlenül változott meg, milyen trauma ez? Nekem sem változott semmit, nem szükségszerű.

A gyerek előtt azért csak gondolta, hogy onnantól a férfi ugyanúgy dolgozik esetleg még többet is, ő meg nagyrészt a gyerekkel van, nem? Miért akarna mást ha nemrég szült? Nem azért szülunk gyereket hogy öö gondoskodjunk róla, babusgassuk stb? Akinek pár hónap után ez nyűg.. Hát szégyellje magát.

A gyerekhez jogod van. Nem kell elturnod ezt mindenféle mondvacsinalt dolog miatt.

Érdekes több nő is képes boldog, szexi lenni pár hetes baba után is, mert az. Mert boldog. Mert beteljesult amit akart. Tök mindegy hogy mennyit alszik, fáj e a hasa, mert pont ez a lényeg, itt érzi meg hogy ő mennyire fontos a cseppnek, ra van szüksége. Akinek inkább a féltékenységen jár az esze.. Hát kár volt gyerek.