Posztoljuk vagy ne posztoljuk?
Gyermeket várunk a férjemmel, és nem tudunk közös nevezőre jutni afelett, hogy megosszuk e közösségi média felületeken a babánk érkezését vagy sem.
Ő egyáltalán nem szeretné, én viszont szerettem volna bejelenteni egy kiscipővel a terhességet, majd ha megszületett, egy aranyos fényképet feltenni a lábacskáiról. Ezt a kettőt szerettem volna csak, hogy az összes távol élő ismerős, munkatársak, hobbi társak, külföldi barátok is értesüljenek róla.
A férjem szerint viszont nem tartozik senkire, hogy babát várunk.
Ti mit gondoltok?
válasza:Talán azért itt találkoztál ezzel először, mert névtelenül könnyebb őszintének lenni, nem kell megjatszani a társadalmi elvarasokat. De nem kizart, hogy en vagyok épp az egyik kollégád, név és arc nélkül ezt ugye nem tudhatod.
A munkahelyen én is végig hallgatom a gyerekesek sztorijait, mert 1 konyha van és nem vagyok antiszoc., de amúgy halálra unom, hogy "Robika, hogy aludt a hétvégén."
Lájkolni meg úgy szoktam, hogy van, akinek szívből örülök, de tőle rendszerint előbb tudom személyesen a hírt és később teszi face-re. Akinél meg nem tudok róla csak onnan, annak teszek egy udvariassági szívecskét, mert bár ezer éve nem is láttam, ő is mindig ír egy "boldog szülit", így hát viszonzom. Ez kb. 2 hetente történik meg, mert abban a korban vagyok hogy kb. minden második nő ismerősöm terhes, szóval a 14. hír már a legkevésbé sem érint meg, ha teszek szívet, ha nem.
Ha az én férjem ezt nem szeretné, biztos nem eroltetnem 5 db szívből jövő koszontesert, amit élőben is megkapok.
Igen, szerintem nem olyan ritka, ha valaki szívből örül más boldogságának. Sajnálom, ha ti ezt nem így tapasztaltátok :(
Én magamból indultam ki, és az ismertségi körömből. Valódi barátok vagyunk, nem csal felszínesek. Mi szívből tudunk örülni.
Egy szívmelengető történet:
Még korábban beléptem a kórház szülészeti csoportjába facebookon, és egy olyan posztra bukkantam, amiben egy édesanya segítséget kér, hogy induljon e már a kórházba. Egyöntetűen mondták, hogy igen, aztán egész éjjel irkáltak a poszt alá, hogy na, van e már valami :)
Írta egy anyuka, hogy nem tudott elaludni, annyira várta a baba hírt 😊
Elnézést, ha durva voltam az előző kommentemben, nem szerettem volna senkit megbántani. Mindenki véleményét elfogadom, nem beleálltam, hanem csak reagáltam rá. Az ominózus válasz írójának pedig őszinte részvétem a gyermeke elvesztéséért!
válasza:Ömlik a keserűség, az irigység, a fájdalom és minőségi kapcsolatok hiánya a válaszokból.
Mi még csak tervezzük a babát, de a környezetemben nagyon sokan szülnek, és igen, én őszinte odaadással és lelkesedéssel tudok gratulálni, érdeklődni.
Valamikor volt itt egy kérdés az anyukákhoz, hogy hány barátotok van... kb az összes anyuci azt válaszolta, hogy: 1. egy sem 2. 1-2 felszínes 3.csak netes "barátja" van
Hát látszik....
Ti vagytok a legmegkeseredettebb trollok.
válasza: válasza:De a valódi barátaid onnan fogják megtudni? :O Csak nem!?
A kismama csoportokba csupa hormongőzös kismama van 1 cipőben, persze, hogy biztatják egymást, meg együtt izgulnak.
Mindegy, amúgy a ti dolgotok, arra azért kíváncsi vagyok, hogy a férjed mivel érvelt. Nekem más lenne, ha azért nem akarja, mert kezd beijedni, és túl valóságossá válna ettől, vagy mert nehezen jött össze és fél, hogy minden rendben lesz-e, vagy szimplán nincs facebookja, és elzárkózik az ilyenektől. Félelem esetén biztos, hogy én 1 mp-ig nem erőltetném, de ez tényleg rátok tartozik, jó ha megtudtátok beszélni.
Engem kellemesen érintett a bocsánat kérésed, (pedig nem is nekem szólt) de ritkán látni ilyet.
válasza:#44
Add meg priviben a hozzád legközelebbi csomagpont címét, küldök neked ajit szülinapodra, mert esküszöm megsajnáltalak. Nyilván a tapasztalat íratta meg veled ezt a kommentet.
válasza: válasza: válasza:47, peched van, nekem sosem volt fent, aki felköszönt, úgysem ott teszi.
De hogy mennyire rutin a fb: nemrég mesélte egy ügyfél, hogy tavaly meghalt az apukája, jött egy rakás rutin részvétnyilvánítás. Majd azok közül, akik ott nyomkodtákegszokásból a bárgyú sírós fejeket, hárman is leszólították a városban, hogy jaj, hát miért van feketében, meghalt valaki?
Na, a gyerek pont ugyanaz. Ki lehet rakni, nincs vele semmi gond, de hogy a felét nem érdekli, az fix.
Sajnos azt látom, hogy eljutott arra a pontra a kérdés, ahol már nem csak szimplán leírjátok a véleményeteket, hanem egyenesen meg akartok róla győzni, hogy senkit nem érdeklek, anélkül, hogy bármit is tudnátok az életünkről és a barátainkról. Igaza van az egyik kommentelőnek, tényleg önmagatokból indultok ki.
Nem fogjátok tudni rámhúzni ezt a borzasztó negativitást, úgyhogy nyugodtan mellőzzétek a kérdést, miután már leírtátok a véleményeteket. Minden további betűért kár, nem fog célba találni a sértegetés.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!