Pasik! Őszintén: ti szeretnétek gyereket?

A férjem vágyik rá, de tudja magáról, hogy alkalmatlan rá, így nem lesz. (Én se akarok.)

Baromi sűrű az életünk így is, vannak háziállataink, már az is sok alkalmazkodással jár, ezt nem szeretnénk megtízszerezni egy gyerekkel. Néha én is vágyom rá, de az eszem mindig kijózanít, a férjem is így szokott lenni.

Azt a mindenit, 77%-a nem akar a válaszadók közül gyereket. Na basszus én tévhitben éltem eddig, azt hittem a férfiak akarják a gyereket és nem a nők.

Pedig milyen rohadt jó dolog lehet napi 12 órázni, hogy ne halljon éhen a család és szex nélkül élni...

Szeretnék és van is kettő.

A legnagyobb örömöm, ha velük játszhatok, velük foglalkozhatok.

És csak mosolygok az itteni kifogásokon.

Az óvodás- és iskolástársak szülei, no meg a saját rokonságom kapcsán tudom, hogy a gyakoris válaszolók szerencsére nem jelentenek reprezentatív mintát. Van egy másik Magyarország is, ahol öröm a gyerek és szeretettel nevelik őket.

Milyen emberek vannak itt te jó ég..

Az ovis csoportunk 24 szülő párosából kb 20nak felvaltva jön anya/apa és alig várják, hogy mehessünk be a gyerekekért, veszik fel vigyorogva a nyakukba, ölelik, puszilják őket minden nap. Süt róluk a szeretet. Ahogy a játszon játszanak velük, anyukaval mosolyogva, olelgetve, csupa boldog pár és gyerek.

Én 27 évesen szültem, párom akkor 43 volt. Semmi nem latszik rajtam, nem hagyott nyomot. A férjem imádja, tanitgatja a fiát és semmi nem romlott meg köztünk sőt, többek lettünk, boldogabbak. Én ilyeneket látok magam körül is.