Akinek nincs segítsége, hogy viselitek, hogy sehova nem tudtok menni a gyerekek nélkül?

Már a multkori kérdésednél is kaptál sok választ...

Annak tudatában kellett volna gyeteket vállalnod, hogy ezt belekalkulálod. Nemhiszem, hogy nagy meglepetés volt, hogy a gyerekre vigyázni kell, ha nincs segítség...

Ezek az ovi - sulibálok tökéletesen hidegen hagynak, a kettesben töltött idő viszont hiányzik. Mi most azt vezettük be, hogy néha egy-egy napot kiveszünk szabinak, olyankor elmegyünk pl ketten moziba, az van délben is és ha sietünk, simán összeszedjük a gyerekeket időben az intézményekben. Nem mondom, hogy nem lenne jobb este, meg nem sietve, de ez van, legalább ennyit már meg tudunk oldani.

Esti programokra (színház, koncert) pedig külön megyünk, vagy egyedül, vagy barátokkal/barátnőkkel. Múzeum, állatkert és tsai a gyerekekkel is jók, nyaralni szintén.

Nem egyszerű, kell bőven kreativitás és szabi feláldozás, de működik.

Nagyon jól, mert egyáltalán nem vágyok se ovinálba, se hasonlóba menni.

Esti program nekem, ha hamar lefekszenek és a férjemmel kettesben tudunk lenni.

Mi már csak ilyen "unalmasok" vagyunk.

Annó csoporttársak voltunk az egyetemen, teljesen kibuliztuk magunkat, nem hiányzik. Koncertekre sose jártam, nem szeretem. Színházba simán délutáni jegyet foglalok. Moziba is simán elmegyünk külön, akár ugyanarra a filmre és megbeszéljük. Időnként szoktunk úgy kivenni egy-egy nap szabit, hogy a gyerekek oviban, suliban, mi meg randizunk. 10 éve jól működik.

Fizetett segítség nincs az isten háta mögött. Nagyszülőkből 2 él, egyik messze, másik otthonban, mi latogatjuk.

Én kb 8 éve nem voltam gyerek nelkul sehol.

Szoc.kapcsolataim már nincsenek(kollegák az nem az), barátok nincsenek, párom sincs és nem ismerek senkit. Ismerkedni se tudok személyesen. Csak a munka van utana egyből rohanás a gyerekért és egész hétvége is "szitterkedés". 365 ből 365 nap.

Es nem tudtam hogy ez lesz(ezt a nagyokosoknak írnám), mivel nem is tudtam hogy ilyen létezhet.

Már le vagyok robbanva fizikailag mentálisan is, rövidült az élettartamom is. Mivel magánéletem, énidőm sincs. Ha nem a kicsi miatt, akkor a munka miatt.

És ha lenne is szabadnapom vagy szabad óráim, az sincs akit felhívjak. Kb takaritanék otthon. Vagy várnám mikor mehetek már érte. Nem akarok egyedul lenni otthon nekem nem ez a "szabadság". Ez nekem nem kell.

Én megpróbál ék bébiszittert keresni. Tudom, hogy kb lehetetlen küldetésnek tűnik, de valahogy csak lehet találni...

Nekünk szerencsére vannak nagyszülők, csak messze laknak, de egy-egy ilyen esti programot meg tudunk oldani. Nekem a napközbenivel van gondom (15 hós mellett), amikor vérvételre, orvoshoz ilyesmire kell mennem, mert mindenki dolgozik. De amilyen a magát hirdető bébiszitter felhozatal... Hát valahogy más úton kellene keresnem, de annyira engem még ez nem sürgetett, hogy megtegyem. De ha teljesen 0 segítség lenne már megtettem volna. (Én szakirányú egyetemisták között keresgélnék.)