Hogy élitek meg, ha nincs nagyszülői segítség gyerekek mellett?

Ami nincs, az nem hiányzik.

Két gyerekünk van és mivel kezdettől így élünk, hogy csak magunk vagyunk, hozzászoktunk.

Szoktunk romantikázni és magunk lenni is, amióta közösségbe jár a kisebb is. Egyszerűen úgy veszünk ki egy-egy szabadnapot.

Kb egy,másfél éves koráig jól bírtam,aztán valami elpattant bennem. Sok volt,hogy minden is az én nyakamban van (férjem sokat van oda munka miatt)

Hiányozni kezdtem magamnak,felsorolt a nem alvás,az,hogy soha ne vs öt perc nyugotm nap közben mert állandó készenlét van. A férjemmel kitartottak,de megsínylette a kapcsolat. Jobb akkor lett mikor két és fél évesen közösségbe keurlt (nem nem nagyon tudtuk előbb több ok miatt sem)

És igen,még csak most jön a neheze. Betegségek,majd később nyári szünetek,ertekezletek,stb,mi még nem tudunk osztodni,és masodallasos logisztikus sem szeretnék lenni.

#3 vagyok,lemaradt a vége,hogy ezért sem lesz több ygerek.

Nem mondok.,hogy csak és kizárólag a segítség teljes hiánya,de vastagon benne van

( És nekünk tényleg zéró,mi dkettonknek mérgező,beteg (mentálisan,idegileg roncsolo) szülei vannak akikkel nem tartjuk a kapcsolatot,mondjuk őket se erdekeljil se mi se a gyerek)

Nekem lelkileg esik rosszul, hogy nem érdekli őket (az én szüleim meghaltak, apósomék vannak csak).

Ha ott vagyunk, megy az így szeretlek, úgy szeretlek, de fagyizni sem vitték el soha, pedig már nagy, alsós.