Hogy élitek meg, ha nincs nagyszülői segítség gyerekek mellett?

Anyósom immunrendszere nagyon tré, pár gyerekvigyázás utan tropa lett, csak nyáron tud vállalni, de gyerek nem szívesen alszik ott, hozzuk visszük ha ott is van. (napi 2x 1 óra kocsikázás)

Többi nagyszülő nem él.

Nekünk ez úgy működik hogy 1 gyerek van, és én addig mentem, míg olyan munkahelyem nem lett, ahol tudok távmunkázni igény szerint, vagy beviszem magamnal ilyenkor telefonon és számítógépen tengődik, zombi lesz.... Igy nő fel egy gyerek, ha nincs nagyszülő.

Ez van.

Van esetleg anyuka barátnő, évente 5x kérek pár óra segítséget.

Amúgy egyébként ilyen esetben az anya beáldozza magát, semmi nem marad, megoldás 1 gyerek, aszt' megvárni, míg önálló nem lesz. 12-13 év kb.

"Amúgy egyébként ilyen esetben az anya beáldozza magát,"

Vagy horrible dictu apuka is oda teszi magát?

Nálunk 2 gyerek van és 0 nagyszülő. Egyik gyerekünk ráadásul tartós beteg, mégse borultunk még meg, mert ketten csináljuk, nem áldoztam be magam. 5 és 8 évesek.

Ezt kb én is írhattam volna, mert hasonló a szitu, annyi különbséggel, hogy az én szüleim élnek, csak nagyooon messze és dolgoznak ők is, így ritkán tudnak találkozni. De a többi stimmel.

Igazán nem is az a "baj", hogy nem segítenek, mert megoldjuk. De az rosszul tud esni a férjemnek, meg a gyerekünknek is, hogy vele nem foglalkoznak érdemben. Nem csak a felvigyázásról beszélve, ha át is megyünk (őszinte leszek, emiatt nem is szívesen megyünk már, utoljára 3 hónapja voltunk) szinte csak a másik 3 a téma, ők mit csinálnak, hiába van ott a negyedik unoka, mesélne valamit seperc alatt a többiekre terelődik a szó, végig sem hallgatva. 7 éves a lányunk, már kezdi felfogni, hogy a másik 3 a "sztár", akiket szinte anyós nevel, mert majdnem minden nap ott vannak, hozza viszi őket, neki meg a fellépésére, anyák napjára stb sem jött el, mert rájuk kellett vigyázni 🤷🏼‍♀️. Ez a része nehezebb.

Nekünk az országban senkink sincs. Két gyerekünk van 2 és 9 évesek. A férjem folyton dolgozik 2 hét után 5 napot van itthon. Akkor igyekszünk ügyintézni, nagybevásárlást lebonyolítani, ha kell orvoshoz menni. Egyedül nyomom az ipart, munkahelyem nincs, mert azt már szerintem nem bírnám, meg táppénzre is csak én járnák ha megbetegedne valamelyik gyerek. Most a 9 éves anyunál van Berlinben, csak augusztus végén jön haza.

Nagyon hiányzik az énidő, az olvasás és a csend. Már augusztus van de csak 2-ik könyvet olvasom az éven 😔.

Bennem is a nagyobb gyerek 1 éves kora körül pattant el valami. Azt hiszem beteg voltam és el szerettem volna menni orvoshoz, de nyilván a lányunkat nem akartam betegek közé vinni, a férjem meg azon a héten nem tudott elszabadulni a melóból. Én akkor reccsentem meg, hogy nem hiszem el, hogy nekem már annyi igényem sem lehet, hogy ennyit tehessek magamért anélkül, hogy kockáztatnám a gyerekünk egészségét...

A szüleim vidéken élnek, segítenek amennyit tudnak, de még dolgoznak, plusz 200 km-ről nehéz. Egy-egy estét néha összehozunk. A férjem anyukájának jól áll a távolság sajnos, ő inkább fejfájást okozna, plusz idős is, még meg sem született a nagy, amikor kijelentette, hogy sosem fog rá egyedül vigyázni, mert mivan ha meghal a gyerek mellett...

Akkor ott az egy éves reccsenésnél volt a férjemmel egy nagy beszélgetésünk. Két gyereket szerettünk volna, de én mondtam, hogy így nem. Az lett a konklúzió, hogy szereztünk fizetett segítséget. Fixen jön heti kétszer, plusz ahányszor kell, már nyugdíjas, ráér délelőtt is, igazi pótnagyi lett. Mi így mertünk mégegyet vállalni. Mostmár három éve az életünk része aktívan és elképesztő mekkora nyugalmat ad, hogy nem csak kettőnkre számíthatunk. Egy vagyon, de valamit valamiért...

16# Mi Budapest agglomerációjában élünk, itt van helyi bébiszitter kereső/ajánló facebook csoport, ott ajánlotta egy anyuka, amikor kiesett a pótnagyink egyik fix családja ("felnőttek" a gyerekek), mi meg lecsaptunk rá szép lassú ismerkedéssel, egyre több teret adva neki, ahogy épült a bizalom. Annyi a pikantériája, hogy ő fix családokat vállal, adhoc jelleggel bébiszittelést kvázi idegeneknél nem. A családjainak viszont tényleg igazi pótnagyi.

Érdemes körbekérdezni ismerősi körben, mert nekem az a tapasztalatom, hogy aki igazán jó segítség tud lenni, azt fű alatt, ajánlás alapján lehet leginkább megtalálni, nem kell kiplakátolnia magát. :)

Gondolom amikor felmerült a gyerekvállalás gondolata, akkor mérlegeltétek, hogy a tiétek lesz, nem a nagyié. Vagy ti is úgy csináltátok, hogy lesz ami lesz, majd úgyis segít valaki?

Amúgy vannak bébiszitterek is. Igaz, nem ingyenes mint a mama, de az is valami...

Miért kell lepontozni?

Hiszen mindenki a saját helyzetét írta le, azt, hogy hogyan él.

Nem értem a lepontozókat.