Kinek van igaza? Az anyukának vagy nekünk?

Játszótéren voltunk tegnap a 2 és fél éves kislányommal. Volt ott egy anyuka a 6-7 év körüli fiával, akivel már többször is találkoztunk, amikor az apja lehozta.

A játszótér csúszdás része 3 csúszdából és 4 feljáróból áll (van egy húzós köteles, egy pókhálós köteles, egy létrás és egy falmászós feljáró is), van egy hordó, ami összeköt két csúszdát és van egy híd, ami a két nagyobb csúszdát köti össze, és "folyosó köti össze a két kisebb csúszdát a két nagyobb csúszdával.

Az én 2 és fél éves lányomnak nagyobb szabadsága volt a játszótéren, mint a 6 év körüli fiúnak. Csak azt lehetett hallani anyukától, hogy ne mássz ide, ne menj oda, ne menj olyan magasra a hintára. Kb semmit nem csinálhatott.

A kislányom miértes korszakjában van, mindent megkérdez. Hangosan megkérdezte, hogy a fiú miért nem mehet fel a nagy csúszdákhoz. Először tőlem, majd tőlük is, hogy a "nagybaba" miért nem mehet fel a nagy csúszdákhoz.

Erre anyuka nem szólt semmit. A lányom kérdezgetett engem, próbáltam elterelni a figyelmét, de csak érdekelte, hogy a nagybaba miért nem mehet fel a nagy csúszdákhoz, amikor ő kisebb, és felmehet.

Mentünk volna át a hintához, mert már nekem volt kellemetlen,meg anyuka is rosszallóan nézett, hogy a lányom kérdezget, hiába válaszoltam rá, hogy az anyukája nem engedi, meg hogy félti, kérdezgette tovább, hogy miért.

Erre anyuka megfordult és ránk üvöltött, hogy "én vagyok az anyja, és én döntöm el, azért!" Erre összevesztünk, hogy mit kell ordibálni a gyerekemmel. Az volt a válasz, hogy mert nem érti meg, hogy ő dönt