Minden anyukának állandó “rettegés” az élete?

A legtöbb nö anyaként is normális marad, ez nagyon beteges, amit csinálsz.

Keress fel egy pszichológust, mielött megbolondulsz teljesen, illetve a gyereket meg a párodat is megbolondítod! Ez feltétlen kezelésre szorul, abszulút nem normális.

Nekem volt ez bölcső halál terén, de csak mert nekem is volt csecsemőként, eztviszont letudtam egy legzesfigyelovel és megnéztem, hogy kell újra éleszteni. Nézd anyám egy ismerőse agyon féltette a gyerekét, sehova sem engedte egyedül stb. Életképtelen lett végül nagy nehezen felsősként elengedte. A gyerek annyira védve volt, hogy rosszkor lépett le a zebrára( mert sosem mehetett srhova egyedül és helyette is figyeltek rá ) végül elutotte egy autó az első kint töltött napon.

A lényeg ne stresszelj fölöslegesen mert akkor túl felted és így lesz egy Életképtelen gyereked aki egy szenyát sem tud csinálni. Tanítsdmeg amire lehet, tegyél meg mindent a megóvása érdekében és tedd keresztbe az ujjaid, más nem tehetsz. Remenykedsz hogy minden jól alakul de ne legyél egy udeggörcs mert az nem segít a gyerek fejlődésében.

Eszembe jutott már ilyesmi bőven, pláne, hogy jó magam is hipchonder vagyok :) De azért tudom, hogy felesleges időpazarlás és hogy az életet nem lehet kontrollálni, hanem tudatosan el kell ezeket engedni, mert elrontja azt is, ami szép, és nem tudsz a jelenben élni, miközben a jövőtől rettegsz.

Ha van hited Istenben vagy valami olyan világképed, hogy nem véletlenül történnek a dolgok, hanem valami terv szerint, akkor szerintem könnyebb ez, legalábbis nekem ez vált be. Nem abban babonásan, hogy csak csupa jó történhet, hanem abban, hogy bármi jön, annak oka van, amiből tanulnod kell, amitől fejlődsz, és hogy még a halállal sem ér véget az élet. Akkor az ember persze megtesz mindent, ami józan eszétől telik és helyesnek tűnik (pl. egy elsősegély tanfolyam igen hasznos és értelmes), de tud olyan hálás lenni, a jóra fókuszálni, hogy az nagyobb súllyal essen a latba, mint a rettegés az ismeretlentől.