Kinek van igaza? Az anyukának vagy nekünk?

Most ebben a kérdésben teljesen mindegy, ki mit gondol az anyuka elveiről. Lehet, hogy túlfélti, lehet, hogy nem, nem a mi dolgunk.

Neked kellett volna már az első alkalommal rászólni a saját gyerekedre, hogy “azért, mert az ő anyukája így döntött, ilyeneket nem illik kérdezni”. Ennyike. Pont ideje a neveletlen, erőszakos hercegnődnek megtanulnia, hogy igenis vannak dolgok, amikhez semmi köze (az oviban is igen sokszor meg fogja kapni a társaitól nem éppen kedves stílusban, hogy SKH, ha így folytatja). Neked meg végképp. Amikor pedig elkezdett egy vadidegen felnőttet csesztetni, na ott kellett volna azonnal leállítanod, hogy így nem viselkedünk. Örülj, hogy az anyuka nem zavarta el már az első alkalommal, hanem diplomatikusan nem reagált. Mert baromira nem tartozik semmiféle magyarázattal senkinek, de főleg nem egy random neveletlen 2 évesnek meg a pofátlan anyjának. Mit képzelsz te magadról, miért lenne kutyakötelessége egy idegen nőnek a saját nevelési elveit veled meg egy pisissel megosztania?

Jó úton haladsz afelé, hogy egy erőszakos, tiszteletlen csitrit nevelj a lányodból, aki képtelen lesz tudomásul venni, ha valaki nem úgy csinál, ahogy neki tetszik. Ha egy kis barátjával viselkedik így, akkor sem neki jeleznéd, hogy fejezze be, hanem a másik kicsit csesznéd le, hogy azonnal válaszoljon a gyereked kérdésére, mi az hogy nem, ugye?

"nem anyuka kérdezgetett, hanem a kislánya."

Ez igaz!

De az anyuka az, aki nem állította le, így végül a másik tette meg helyette.

26: szerintem se öld, csak néha nevelgesd, nem kell ezért megsértődni, de az tény, hogy egyes válaszok elvetették a sulykot.

Máskor szerintem is inkább te szólj rá még időben, mint valami idegen.

22-24esnek igaza van, az anyja felelős azért, hogy a gyereke(életkori sajátosság, de nevelni kell, hogy ne csinálja, vagy csinálja, csak csendben, távol másoktól) kellemetlen helyzetbe hoz másokat. Bármi állhat mögötte, nem tartozik a kislányra(sem másra), ha odamegy idegenhez, akinek épp nincs türelme hozzá(amihez tökre joga van, ezzel nem vét), te ezt látod, akkor odamész elvezeted, és hangosan felmented az idegent, hogy "kicsim, ilyet nem illik kérdezni, mindenkinek lehet rá 100 oka" aztán eltereled és a padon jó távol, ahol nem hallják, felsorolsz 5 félét.

Én ezt tettem volna. Amúgy anyukánál biztos felment a pumpa, hogy a többi családtag le se szrja, meddig mehet fel a gyerek, én legalábbis ezen is kiborultam volna. Ha nem engedem oda, és az apja tudja, nem engedheti fel magasabbra, egy álláspontot kell képviselnünk(általában a szigorúbbat).

Szóval nem csak miattatok lehetett ilyen ideges, de biztos a te nemtörődöm viselkedésed is közrejátszott. Más emberek érzései is számítanak, nem csak a gyereked érzési. Neked is kellene, hogy számítson. Nevelni kellene, persze nem egyből megy, de biztos megérti, ha hallja, hogy erről most nem beszélünk, majd később.

Amúgy tökre megértem, az enyém is látott már olyat, hogy kilóméteres lyuk volt a néni fülében(lyukas tágító), és kérdezte, hogy miért csinálja a néni, amikor ez csúnya. Tök ciki volt szerencsétlen lánynak, gyorsan bementettem, hogy szerintem különleges, és nem illik mások külsejéről kérdezni, mindenki úgy alakíthatja, ahogy neki tetszik. Ugyanez történt amúgy kövér ember társaságában is. Látnia kell, hogy elfogadsz másokat, hogy elfogadjon másokat. Ha hallotta volna, hogy szerinted ez rendben van, mindenki eldöntheti mit ítél veszélyesnek, akkor biztos tovább állt volna a kisasszony. De persze még kicsi nagyon, te is kezdő anya vagy, majd belerázódsz, mindannyiunknak volt sok ciki sztorija, csak tapasztalás útján tanulunk.

Ja és igen, hiába miért korszak, el kell tudnia fogadni, hogy nem vagy neki köteles mindent megválaszolni minden helyzetben.

És egy tuti lerázós tipp, ha zavarnak a kérdések: Kérdezd meg, hogy szerinte ez miért lehet. Aztán bármit mond, vágd rá, hogy "lehet, hogy ezért van". Simán lezártad a dolgot, és még okosnak is érzi magát a gyerek:) Én milliószor használtam, és tökre bevált, és sokszor rá is csodálkoztam, milyen jó meglátásai vannak a gyereknek. És legalább nem nekem kellett beszélnem. Nem vagy köteles felsorolni mindig minden lehetőséget a talányokkal teli világban, bármilyen helyzetben. Elég, ha többé kevésbé kap válaszokat.