Kilátástalan helyzetben teherbe estem. Hogyan tovább? Valaki adna tanácsot?

Nézd az írásodból lesüt,hogy te nem gondolod ezt a kapcsolatot komolyan.hisz senki nem tud róla, te is érzed,hogy, csak elvagytok és q gyűrűnél is világgá szaladtál volna. Ezek után nem hiszem hogy túl stabil alapokon áll,ráadásul karriert akarsz ami anyaként pár évig felejtős.

Leírom milyen nekem, a terhesség alatt terhességi cukrom lett szóval diétáznom kellett, én koplalásnak éreztem. Aztán császárral meglett a babám de fél év után mondhatom hogy nem fáj már,közben aranyerem lett ami nem múlt el azóta sem. A szoptatás alatt egyszer begyulladt a mellem és komolyan szerintem a császárhoz képest az a fájdalom semmi. Azóta a cicim mint két üres tejes zacskó. Az elején 2 óránként szoptattam( tápszer esetén is ez van) mindez 0-24 ben. Közben latogathatod a dokit a babával ,plusz téged is csekkol egyfolytában a védőnő. Most hogy 9 hónapos a baba nem csak eszik és alszik hanem szórakoztatni is kell,ja és minden oltásnál belázasodott amikor meg végre ez megszunt akkor elkezdett fogzani és végig üvöltötte az éjszakát. Most is éjszaka aludtam 3 órát mert folyton felkel a náthája miatt ami miatt orrszívó porszívózni kell és még hol van amikor járni fog és szaladhatok folyton utána. Most is a hozzátáplálással szenvedek,mert épp nem akar enni.

Csak azért írom le ,hogy ez nem olyan habosbabos mint hiszed.

Valamiért kellemetlen neked a családod előtt vállalni ezt a kapcsolatot. Ez elég beszédes, te is érzed, hogy ez nem ideális, nem ezzel a pasival terveznéd a hátralevő életed, még ha most jó is vele. Hát én ilyenre nem alapoznék gyerekvállalást, nem csak 21 évesen, de 31 évesen sem.

Ráadásul vannak terveid, céljaid. Leirtad, hogy a szak, amire jelentkeztél, nehéz és nem lehet levelezőn csinálni, szóval baba mellett esélytelen lenne. Ne gondold, hogy ha megtartanád, nem bántana, hogy meg se próbáltad véghez vinni a terveidet. Azt is leirtad, hogy lelkileg kissé labilis vagy. A terhesség és a kisbabás időszak méginkabb sérülékennyé teszi a nőket mentálisan, sokszor az is megzuhan, akivel amúgy minden oké, de nálad amúgy sem stabil minden, és még az elszalasztott lehetőségek is nyomasztanának éveken át.

Én, ha a helyedben lennék, nem tartanám meg. Mondom ezt úgy, hogy 20 évesen szültem, diplomát gyerek mellett szereztem. De én az a típus vagyok, aki megold bármit, amit a fejébe vesz, bennem nem volt kétség, hogy így is meg tudom csinálni, és nem utolsó sorban, én olyan szakon végeztem, ahol nem volt túl nagy akadály, hogy gyerekem van (igaz, nappalin csináltam, amikor a fiam már ovis volt). Így is sok lemondással járt, csak ismerem a hataraimat, nekem ez belefért. A leirtak alapján nálad más a helyzet.

Első körben mondjuk a gyerek apjával beszélj. Nem olvastam végig a 6 oldalnyi választ, szóval nem tudom, írtad-e közben, hogy ez megtörtént. Amíg vele nem beszélsz, nem tudod, hogyan reagál - egyáltalán nőtlen férfiról van szó? - addig nem érdemes túlzottan belebonyolódni az abortusz vs. szülés témakörbe idegenekkel.

Ha beszéltél az apával, akkor utána második körben édesanyáddal beszélj, arra hiába vársz, hogy majd ha nem lesz katyvasz a fejedben... Lesz, még jó darabig, akár így, akár úgy döntesz.

Nem pont a kérdéshez vág, de ha már eleve úgy állsz neki az iskolának, hogy "hátha nem tetszik majd, és nem akarod folytatni", akkor annak nem feltétlenül kell egyáltalán nekivágni. Nekem a sógoromat tönkretette egy olyan iskola, ami nem volt neki való, és a mai napig nem tudjuk, hogy nem csak megfeleléskényszerből akarta-e. A tönkretettét értsd úgy, hogy belebetegedett, szó szerint, évek óta gyógyszereket szed, pedig még ő sem öreg.