Kétségbe vagyok esve. Nem tudom a megoldást a problémáimra, hosszabban lennt. Tudnátok tanácsot adni? Főleg olyanok akik hasonló helyzetben vannak.
25 éves lány vagyok.Reménytelennek látom az életem minden téren. 4 éve végeztem a főiskolán. De a szakmám, sokak, és szerintem sem ér túl sokat. Könyvtáros vagyok, amit szeretetek is, de valószínűleg sosem fogok benne dolgozni,mert eddig egyszer sem sikerült elhelyezkedni benne. Viszont nincs nyelvizsgám. 2 hónapja munkanélküli vagyok. Volt már 3 munkahelyem egy két és fél éves, és két rövidebb. De elég kevés fizetéssel, és nem a legjobb körülményekkel. A magánéletem szintén egy csőd. A párkapcsolataim mind megbuktak, mert nem tudtam szerelmes lenni. Mindig olyanokba szerettem bele, akikkel nem lehetett semmi. A szexuális életem katasztrófa, legtöbbször nem élvezem, csak fáj,és feszít.Emiatt nem is tudom teljes értékű nőnek érezni magam. Mindemellett, tehetségtelen ügyetlen, és szétszórt vagyok. A barátimat is elvesztettem. Egy két felületesebb maradt csak. A családom nagyon szegény, édesanyámnak sincs mukája és ő már 53 éves. Apukám dolgozik csak. Azt is rettenetesen szégyellem, hogy 25 évesen otthon kell laknom. Már éltem külön, de a munkám elvesztése miatt vissza kellett költöznöm.Segíteni se tudok nekik. Mindennap reménykedem, hogy jön egy válasz vagy hívás, hogy mehetek interjúra, de semmi.A szakmámban kapcsolatok nélkül esélytelen vagyok.Jelenleg tanulom a nyelvet mindennap.
Nem érek semmit sem ,mint nő ,sem mint ember. Minden este úgy fekszem le, hogy bár ne kelnék fel többet. Semmi reményem, egy jó állásra se egy szerelemre (pedig nagyon vágyom rá) se rendes szexuális életre. Ezenkívűl gyomorproblémáim is vannak, de nem tudom fizetni a tb-t így ezzel sincs mit kezdeni. Még a lakásból se nagyon mozdulhatok ki, mert bérletem nincs, biciklim se, autóm se, és a külvárosban lakom. Egy 0 vagyok.Gyötör az önvád mindig, mert kevés vagyok.Kérlek ha tudtok adjatok tanácsot.Nem akarom sajnáltatni magam, ezek amiket írtam sajnos tények.
Köszi, aranyos vagy.Igyekszem pozitív lenni, csak sokszor nagyon nehéz, mert mindig történik valami ami letör.
A másik ami még nagyon ronda dolog tőlem,hogy irigylek másokat, hogy szerelmesek, azt dolgozzák amit szeretnek, van pénzük lehetnek igényeik,és mindig az jut eszembe,hogy én miért nem érdemlem meg?:(
Hát biztos nehéz lehet neked, mint ahogy sok másoknak is!
Nekem is hasonlóan indult a karrierem, volt benne munkanélküli állapot (akkor szakítot velem a barátnőm), a szüleimre anyagilag szintén nem számíthattam.
Én azt tanácsolom amit mindenki előttem: hogy hagyd el ezt a negatív gondolkodásmódot és keresd a lehetőségeket!!!
Szerintem az állásoddal kapcsolatban ott hibázol, hogy egyből a lépcső legtetején akarod kezdeni.
Sajnos ha az ember nem talál állást a szakmányban, akkor bizony lejjebb kel adni az igényből és olyan munkahelyekre is pályázni ami tuti befutó.
2 hónapja munkanélküli???
Én majd 1 és fél évig voltam munkanélküli, és nem adtam fel!
Az első munkát elvállaltam amit találtam (segédmunka), közben meg továbbra is ment a munkahelyek keresése.
Csináltam "feketén" fusimunkát is az üres időszakban, így ha kevés is de volt pénzem.
Aztán szép fokozatosan haladtam felfelé.
Most ott vagyok, hogy nagyon jó állásom van és újra ível felfelé az életem.
És a titkom csak annyi, hogy pozitív gondolkodásmód és mindig olyan kitűzött célok amik elérhetőek!
Ahogy olvastam a soraidat, nagyon összeszorult a szívem, mert néhány helyen a pár évvel korábbi önmagamra emlékeztettek.
Bár ítélkezni csúnya dolog, de első olvasatra az az érzésem támadt, hogy túlságosan szigorú vagy önmagadhoz, és az optimizmus szikrája is hiányzik belőled. Engedd meg, hogy néhány helyen helyreigazítsalak, még akkor is, ha ezért esetleg többen - elsősorban a férfiak - lepontoznak majd.
Bár nem ismerlek, de az, hogy nem a megfelelő emberbe szeretsz bele, ill. hogy nem élvezed a szexualitást, az nem a te hibád. Bár lehet észérvek mentén partnert keresni, és talán hasznos is, de az a legkevésbé sem garantálja a szenvedélyes szerelmet. Ahhoz pedig, hogy az ágyban nőnek érezd magad, ha már eleve annak születtél, akkor semmi másra nincs szükség, csak egy türelmes, érzéki és a szexhez értő partnerre. (Bár ilyet nem könnyű találni, de korántsem lehetetlen...)
Jóval idősebb vagyok nálad, de kb. annyi idős lehettem, mint te most, amikor hasonlóan vacakul éreztem magam. Tény, hogy bizonyos szerencsés körülmények is közrejátszottak abban, hogy sok minden megváltozott körülöttem, de én is kellettem hozzá. Valahogy ki kell mászni az önsajnálat gödréből, mert az nem vezet sehová. És egyébként épp ez a legnehezebb része. Próbálj hinni magadban, próbálj mosolyogni, és ne az legyen a mantrád, hogy tehetségtelen, ügyetlen és szétszórt vagyok. Ha ezt szajkózod, így is lesz. Én, amikor mélyponton voltam, ezt mondogattam: "... az élet küzdelem, s az ember célja e küzdés maga..." Nekem segített.
És azok a barátok, akik elpártolnak mellőled, amikor szükséged lenne rájuk, azok nem barátok. De azért azt se felejtsd el, hogy a barátoknak is szüksége lehet arra, hogy jól érezzék magukat a közeledben, és ez igen nehéz feladat akkor, ha mást se hallanak tőled, csak önostorozást és panaszt.
Ne szégyelld magad olyan dolgok miatt, amiről nem tehetsz, de ne is okold mindig a körülményeidet. Keresd meg magadban azokat a dolgokat, amelyekre büszke lehetsz, és azokkal felvértezve állj a világ és a kihívások elé. És higgy benne, hogy megérdemelsz minden jót, de tegyél is érte.
Szívből kívánom neked, hogy sikerüljön összeszedni magad, sok szerencsét és pozitív gondolatokat!
Amíg másokat irigyelsz, amíg negatív gondolataid vannak másokról, addig ne is csodálkozz azon, hol tartasz.
Az emberek nem azt kapják, amit szeretnének, hanem azt, amilyenek.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!