Kétségbe vagyok esve. Nem tudom a megoldást a problémáimra, hosszabban lennt. Tudnátok tanácsot adni? Főleg olyanok akik hasonló helyzetben vannak.

25 éves lány vagyok.Reménytelennek látom az életem minden téren. 4 éve végeztem a főiskolán. De a szakmám, sokak, és szerintem sem ér túl sokat. Könyvtáros vagyok, amit szeretetek is, de valószínűleg sosem fogok benne dolgozni,mert eddig egyszer sem sikerült elhelyezkedni benne. Viszont nincs nyelvizsgám. 2 hónapja munkanélküli vagyok. Volt már 3 munkahelyem egy két és fél éves, és két rövidebb. De elég kevés fizetéssel, és nem a legjobb körülményekkel. A magánéletem szintén egy csőd. A párkapcsolataim mind megbuktak, mert nem tudtam szerelmes lenni. Mindig olyanokba szerettem bele, akikkel nem lehetett semmi. A szexuális életem katasztrófa, legtöbbször nem élvezem, csak fáj,és feszít.Emiatt nem is tudom teljes értékű nőnek érezni magam. Mindemellett, tehetségtelen ügyetlen, és szétszórt vagyok. A barátimat is elvesztettem. Egy két felületesebb maradt csak. A családom nagyon szegény, édesanyámnak sincs mukája és ő már 53 éves. Apukám dolgozik csak. Azt is rettenetesen szégyellem, hogy 25 évesen otthon kell laknom. Már éltem külön, de a munkám elvesztése miatt vissza kellett költöznöm.Segíteni se tudok nekik. Mindennap reménykedem, hogy jön egy válasz vagy hívás, hogy mehetek interjúra, de semmi.A szakmámban kapcsolatok nélkül esélytelen vagyok.Jelenleg tanulom a nyelvet mindennap.

Nem érek semmit sem ,mint nő ,sem mint ember. Minden este úgy fekszem le, hogy bár ne kelnék fel többet. Semmi reményem, egy jó állásra se egy szerelemre (pedig nagyon vágyom rá) se rendes szexuális életre. Ezenkívűl gyomorproblémáim is vannak, de nem tudom fizetni a tb-t így ezzel sincs mit kezdeni. Még a lakásból se nagyon mozdulhatok ki, mert bérletem nincs, biciklim se, autóm se, és a külvárosban lakom. Egy 0 vagyok.Gyötör az önvád mindig, mert kevés vagyok.Kérlek ha tudtok adjatok tanácsot.Nem akarom sajnáltatni magam, ezek amiket írtam sajnos tények.