Kilátástalan helyzetben teherbe estem. Hogyan tovább? Valaki adna tanácsot?
21 éves vagyok. Szeptembertől tanulnék egy kicsit nehezebb szakon, vagyis ez lett volna a terv. Azért, mert sikeres karriert szerettem volna, hogy az emberek a saját nevemmel ismerjenek, ne úgy, hogy "XY lánya" vagy "YX felesége".
Most viszont itt vagyok 3 pozitív teszttel és fogalmam sincs, hogy mihez kezdjek. Őszinte leszek, egyelőre nem is gondoltam arra, hogy nekem mikor lesz gyerekem. Mikor fog eljönni az az idő, hogy azt mondjam, babát szeretnék. Nem egyedül terveztem leélni az életemet, 1-2 gyereket tudtam, hogy akarnék, de egyelőre gondolatban sem voltak erről terveim.
A "kapcsolatom" 1,5 éve tart, de titokban. Egyedül a legjobb barátnőm és az anyám tudja, hogy van valaki és hogy kicsoda.
Idősebb nálam jóval, teljesen az ellentétem mindenben. Ennek ellenére szeretek vele lenni, nagyon jól kijövünk egymással. Tavasszal is volt egy terhességi parám, szerencsére az false alarm volt. De ott ő azt mondta, hogy "igazából nem lenne ellenére"... Lehet, ezt csak azért mondta, hogy ne idegeskedjek és ha tényleg terhes lettem volna, már máshogy állt volna az egészhez. Nem tudom. Tény és való, hogy nem vagyunk évek óta együtt és egy nagyon rossz időszakomban találkoztunk, úgy gondolok rá, hogy ott ő mentett meg. Nem tudom, hogy más körülmények között is ennyire szeretném-e, vagy csak egy apám korabeli férfinak gondolnám, aki néha vicces.
Rengeteg bennem a kérdőjel és a félelem. Az utóbbi időben megint éreztem, hogy mentálisan nem vagyok jól, a nyári utazások, bulik után terveztem újra pszichológushoz menni.
Nem is tudom, miért írtam ki a kérdést... Tudom, hogy idegenek nem oldhatják meg a problémáimat, de úgy érzem, ezt így hirtelen senkivel nem tudom megbeszélni. Anyukámhoz nem akarok rögtön szaladni, amíg csak egy katyvasz van a fejemben. A "párom" nem tudom, mit reagálna. A legjobb barátnőmmel pedig az utóbbi hónapokban nagyon eltávolodtunk egymástól.
Lehetnél boldog feleség-de nem vagy, sőt még csak fel sem vállaljátok a kapcsolatotokat, most akkor gondolod hirtelen boldog házasság, közös gyereknevelés???
Őszinte leszek, én így nem tartanám meg.
Szia, ha nem akarod elvetetni már pedig szerintem nem(írásodból úgy jön le) örökbe is adhatod.
Másik lehetőség, mérlegelsz, meg akarod tartani vagy nem. Mindenképp beszélj pároddal is,hiszen rá is tartozik.
Unokatestvérem ilyen helyzetbe került mint te, egyedül maradt azt se tudta mit csináljon, végül meg tartotta a babát ,azt mondta legjobb döntése volt.
Persze nem azt jelenti neked is így kell tenni, gondold át alaposan mit is akarsz. Pl képzeld el hogy ringatod, eteted a babát fürdetet, figyeld meg milyen érzelmet vált ki belőled.
Sok sikert kívánok ,és bárhogyan dönts légy boldog az életben!
Miért lennék arrogáns? Mert nem mosolygok jókedvűen a bácsizós, öregúros bunkókon?
Igen, védekeztünk. Bármilyen hihetetlen, nem csak a fogamzásgátló létezik, mint védekezési módszer!
Nem ő titkol engem, hanem inkább én őt. Mert nem hiányzott otthon apával a vita, a botrány, meg hogy mindenki erről beszéljen.
De viszonylag sokat utazunk együtt, ott úgy viselkedünk, mint egy normális pár. :)
Örökbe adni nem tudnám, nekem az túl sok már.
Nekem logikusnak tűnik, hogy abortuszra mész, mivel a párkapcsolatod nem stabil. Abban se vagy biztos, hogy szereted a párod és titkolni kell, mert szégyelled, hogy öreg. Egy illúzió van a fejedben esetleg arról, hogy boldog család lehettek a babával, de igazából semmi alapja nincs ennek.
A tanulmányaidat viszont tudod hogy szeretnéd. Tudod hogy hasznos lenne stb.
Tudom, hogy nehéz meghozni egy ilyen döntést, de szerintem az eszedre kell hallgatni ilyenkor, mert hosszú távon az fog segíteni neked.
Babát csak olyan stabil párkapcsolatba szabad tervezve vállalni, ahol az apa is szeretné, így nagyobb eséllyel nem maradsz egyedülálló anyuka. Egyik barátnőm járt hasonlóan, többedszerre válófélben lévő idősebb férfival, (aki még akarta is a gyereket -volt már neki 2 másik anyáktól-), hogy rá is ráunt a pasi, majd bukta az albérletet, később kiderült, hogy sni -s a kislánya, így most nem is dolgozhat csak max 4 órát, de azt se talál, nincs ki vigyázzon a gyerekre stb.
Bonyolult a kapcsolatunk.
Szeretjük egymást, de én nem vagyok alapból sem az a típus, aki azonnal beleugrik egy kapcsolatba és akkor tudja meg mindenki, hogy mi egy pár vagyunk. Sokáig bizalmatlan voltam vele, azt sem tudtam, mit szeretnék tőle.
Ő határozottabb, mint én és valószínűleg kettőnk közül ő az, aki jobban szeret. Az 1. évfordulónkra egy gyűrűt kaptam tőle... Nem eljegyzési, mert tudta, hogy akkor világgá szaladok, csak egy "ígéret gyűrű".
Sokkal több a mi kapcsolatunk annál, mint amit itt páran gondolnak.
Nem értem, eleve minek vagy együtt egy olyannal, akivel fel se lehet vállalni a kapcsolatot, sőt titkolni kell?
Hová vezet egy ilyen kapcsolat amúgy, de komolyan? Milyen kapcsolat ez?
Te elpazarlod a fiatalságodat, ő meg köszöni szépen, neki ez így megfelel.
Véded itt nagyon, de felvállalni már ciki lenne a palit.
Nem is értem.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!