Tanácsok egy kilátástalan helyzetben lévő pályakezdő fiatalnak?

2 kérdésre próbálok választ találni amiből vagy 100 másik jön..

Az egyik, hogy éljem túl a mindennapokat? Most kezdtem el dolgozni napi 9 órában elindulok itthonról 6 kor és hazaérek 18:30-ra igen az utazás rengeteg időmet elveszi mellette. Nagyon nem szeretek bejárni, nem nehéz a munka meg semmi ilyesmi csak nem az én világom, ahogy az ottani emberek sem és számomra az is nagyon zavaró, hogy elveszi a szabadidőm hatalmas részét, ezzel kapcsolatban csak tanácsokat kérnék tippek, trükkök, hogy hogyan élhetném túl vagy, hogy hogyan tanuljak meg olyan rendszerességet vinni az életembe ami mellett ez eltörpül.

A másik meg. Középsuliba egy élelmiszeriparos iskolába jelentkeztem érettségit adó képzésre, cukrásznak tanultam igazából 4 év alatt a szakmám közelébe nem voltam, gyakorlatot sajnos az iskola nem tudott szolgáltatni rengeteg ok miatt, de ez idő alatt még szenvedtem az élelmiszeriparos tantárgyakkal és stb rájöttem, hogy én ettől a szakmától nem akarok semmit még is érettségi után jelentkeztem egy sütő-cukrász okj-re, mert nem volt más lehetőségem ezt 3 hónap után ott hagytam, mert elegem lett ezért jelen pillanat dolgozok, viszont visszaszeretnék menni tanulni, de elsősorban nem tudom, hogy közöljem édesapámmal és azt sem, hogy végülis mi legyen.

Az első eldöntendő kérdés leginkább az, hogy menjek abba az irányba amit szeretek (művészetek) és próbáljak meg ebből megélni később vagy inkább keresek egy lazább szakmát amit még viszonylag szívesen végzek és fix, biztos megélhetést biztosít és mellette űzzem hobbiként a művészetekhez fűződő kapcsolatomat?

Remélem megfelelő helyen tettem fel a kérdést, a válaszokat előre is köszönöm, minden apró tanács, iránymutatás, ötlet jól jönne.

Aki úgy gondolja, hogy ezt hosszasabb beszélgetéssel megtudnánk oldani nyugodtan írhat is vagy jelezzen és írok én! :D