Önző vagyok és elhanyagolom a gyerekeket, ha elmegyek sportolni?

És abban a heti 1-2 szabad napban 8-16 óra közt, amikor a gyerekek óviban vannak, nem tudsz sportot/énidőt keresni?

Ez a heti 8/16 óra, amivel amúgy Te alapból kevesebbet vagy a gyerekekkel, mint egy napi 8-16 óráig dolgozó szülő, ha csak a munkaidős nézzük.

Én biztos ezekbe az üres órákban tennèm a feltöltődés idejét, nem a gyerekeket rövidíteni tovább.

És de, lemaradsz, mert minden örömmel, gonddal a párod találkozik először, ő segít vigasztalni, megoldani, Te kvázi az esti rutinra érsz haza. Persze ott még jól lehet törődni

A kiegyensúlyozott anya, ne attól legyen már kiegyensúlyozott, hogy alig van a gyerekeivel. Sokra mennek a gyerekek ezzel, abban a maradék pár órában.. Szerintem ez teljesen kizarja a közeli kapcsolatot a saját gyerekeivel. Eleve 7 után már nem nagyon tudnak együtt csinálni semmit, hacsak nem 10kor fekszenek le.

Ez a nem maradsz le semmiről... Hat de, kb mindenről. "Az apróságokról". Amiktől kialakul az erős érzelmi kötelék.

Ne attól legyél boldog, hogy nem vagy velük. Abban találd meg a boldogságot, hogy együtt vagytok. Csak veled is kéne lenniük és csaladkent is. Ha 4re végeznel is, ők meg ovisok, szerintem az is nagyon kevés idő velük, de igy meg..

Ők az elsők, ez lenne a normalis prioritás. Nyilvan kell az onmegvalositas, hobbi, ezzel nincs is gond. De nem szabad, hogy az ő rovásukra menjen. Igy olyan, mintha csak néha hazaesnél kb és épp szentelsz rájuk kis időt és akkor mondják el bajukat, örömüket mert utána úgyis mész el megint..neked a biztos pontnak kene lenned a mindennapjaikban, nem egy vendégnek az életükben.

Amíg ilyen picik, addig nem. Nem véletlenül érzed, hogy nem kéne.

Az, hogy anyává válsz, nem azt jelenti, hogy örökre le kell mondanod mindenről, hanem azt, hogy egy rövid időre érdemes háttérbe szorítanod a saját szempontjaidat. Tényleg csak egy rövid időre. Hidd el, olyan hamar eltelik ez az időszak, amíg nagyon igényelnek téged. Utána meg mehetsz, amerre látsz.

Amikor az enyémek voltak ennyi idősek, én is igyekeztem velük lenni, amennyit csak lehet. De ez az idő hamar elrepült, még mindig csak 10 és 12 évesek, de már messze nem igényelnek annyira, már vidáman élik az életüket ők is, én is, és néha ütközünk a konyhában. :) És újra lehet este is sportolni meg minden, nem hiányzom már nekik. De örülök, hogy az intenzív törődést is meg tudtam adni nekik, amíg arra volt szükségük.

Mi abban a beszólás, hogy apuka átveszi a szerepedet ha nem vagy ott?

Ha rendszeresen nem viszed óviba őket amikor nem dolgozol, az mondjuk elég fontos szempont, és az edzés bevállalása mellett szólhat.

Nem értem, min bántodsz meg, azt is írtam, hogy a pontos időpontok is számítanak és hogy nem tartom önzésnek.

Ha egy munkakörben ketten vannak egymás mellé beosztva, és az egyik nincs ott, akkor a másik éppen őhelyette is helytáll.

Persze ha ez ki van egyensúlyozva (cserélődik a helyettesítés), az a párkapcsolat szempontjából oké lehet. De az anya-gyerek kapcsolat szempontjából ez a szempont nem biztos, hogy elég, a család szempontjából meg végképp.

De ha nem vetem fel pl le se írod, hogy nem minden nap járnak óviba, ami egy újabb szempont.

Még hogy milyen házimunka terhek vannak, hogy halmozódik stb.

Nem ismerjük az egész életedet.

Szerintem senki nem sértegetett, a legsúlyosabb jelzőt Te vetetted fel "önzőség", még se minősített, aki szerint sok a gyerekektől külön töltött idő. Most azért tetted fel a kérdést, hogy csak mindenki egyetértsen?