Fárasztónak érzem a gyereknevelést állandó foglalkozást, nem nekem való az apaság?

Abszolut megértelek, hogy így érzed, azt viszont nem, hogy miért most esik le ez neked?

Teljesen egyértelmű, hogy egy gyerek felnevelése hosszú évek kemény munkája. Ebbe nem nehéz annak se belegondolni akinek nincs gyereke.

Ezért kellett volna előre gondolkodni, és NEM gyereket csinálni társadalmi/ családi nyomásra. Nem igaz hogy ennyi általános, és önismereted nem volt, hogy tudd , egy gyereket felnevelni baromi fárasztó, stresszes stb, és hogy ez az életmód nem neked való. Akkor is szívás, ha nem megy teljesen a kapcsolatotok rovására.

Engem még az átlagos kötelezettségek munka- házimunka, diéta-sport különben elhíznék( újra), is teljesen lefáraszt, szórakozni is max havi 1x ha eljárunk, inkább pihenünk. Nem hogy még egy gyerek is. Pont ezért nem vállalunk soha a házastársammal!

Most már igazaból mindegy, mert ott a gyerek, nem tudod visszacsinálni. Túl kell élned míg felnő. Ha csak nem akarsz lelépni, de remélem hogy nem. Nagyon aljas lenne a gyereket és a párodat is büntetni a te rossz döntésed miatt.

Én anyaként is így érzek. Sokszor fontolgatom, hogy összepakolok es lelépek. Már az emberek véleménye sem érdekel.

Ha szétnézel a gyerekvállalás topikban, sok ilyen anyát fogsz találni, akik szintúgy szenvednek. Érdekes, őket nem támadják így.

58

Nyugodj meg az anyát is így támadnák. Elhiszem hogy szar neked mert nagy felelősség, de a csóri gyereket jobban sajnálom, aki meg nem tehet arról hogy itt van, mert te hoztad ide az akaratán kívül önzésből. Hidd el, gyerekként egy páran átéltük milyen mikor a gyerekét elhagyja a saját szülője, és rengeteget meg is nyomorított lelkileg. Ha már önzésből belerángattál valakit az életbe viseld a következményeit.

Hát pedig szerintem a gyereknek is jobb lenne, ha nem egy idegroncs anya nevelné,és érzi, hogy nem szeretem. Komolyan gondolkodom, hogy nevelőszülőkhöz adom.

Pont az fogja megnyomorítani, ha a vérszerinti anyja neveli tovább.