Panelban tényleg szörnyű a gyereknevelés?

De nyilván ha a saját kertedben nevettek, beszélgettek, zenét hallgattok még hajnal 1-kor is, az a kutyát nem érdekli.

De jó neked, én pont az ellenkezőjét tapasztaltam, míg kertesben laktam. Ott mindenért pampogtak a (fiatal) szomszédok.

Ne legyen kertiparti, mert őt zavarja a kajaszag, a hangok (zene nem is volt) , az autók az utcán (mindenki előttünk parkolt, vagy beállt az udvarunkba, az ő beállóját nem érintette.) zavarta a szombati fűnyírás, vasárnap meg tilos, mert városi rendelet, hogy vasárnap nem lehet zajongani.

Panelban csak az zavar, hogy a felső szomszéd minden áldott reggel 7-7:30 közt porszívózik, az egész lakásban járólap van, és hangos, ahogy a székeket húzgálja, meg csapkodja (mondjuk be tudott szólni, mikor egyik este sírt a lányom)

Az alsó szomszédnak előre szóltunk, ő kifejezetten örült, hogy van baba a házban, mert így van élet.

A Gazdagréti panelban lakunk, a gyereknek van saját szobája.

Minden nap megyünk játszótérre, szerencsére itt sok a jó játszótér. Mozog a gyerek, sétálunk vagy kismotorozik, lefárasztja magát. Később majd beíratjuk sportra vagy megy a kis haverokkal biciklizni fel-le a lakótelepen, ami neki jó lesz.

A nagyszülők kertes házban laknak vidéken, ha ott vagyunk, szívesen kimegy az udvarra, de akkor is figyelni kell valakinek rá (van kutya, sok lépcső, egyedül alapból nem hagyod a gyereket)

A vidéki házban nagyobb a tér, hosszabb a szoba, tud bent is szaladgálni, de megszokta, hogy itthon a panelben mennyi a helye. Erkélyre nem mehet, az ajtó mindig csukva!

Nekem annyiból hiányzik, hogy nyáron kellemes lenne egy kismedence vagy csak kiülni a napra egy kicsit feltöltődni…

Azèrt panelben/tàrsashàzban (ilyen szempontbòl ugyanaz) nem kell 2 napnyi ruhàt ès èlelmet csomagolni. Tàrsashàzban lakunk, belvàrosban ès a 2 èvesemmel. 10perc elkèszülni, a tàskàmban mindig van kifli/pürè/vìz/törlőkendő, plusz telefon ès pènztàrca, amik gyerek nèlkül is kellenènek.

A szüleim kertesben èlnek èn is ìgy nőttem fel, ès okè pizsiben kènyelmesebb kimenni.

Kertesbe lakok 2 gyerekkel,számomra megfizethetetlen a csend, a kert, főképp nyáron.Imádom

Cserébe télen lapátoljuk a havat, ősszel a lehullott leveleket, nyáron meg non stop locsolunk, de így is azt mondom megéri.

De ez én vagyok,ismerek olyat aki kertesben élte a gyerekkorát,most panelben él,és örül hogy nem kell a kertet rendeznie.

Nyilván nem a világ legjobb lakástípusa a panel, de azért azt nem mondanám, hogy gyerekneveles szempontjából szörnyű. Vannak hátrányai, biztos jó lenne egy saját udvar, meg tényleg elég kicsi a hely, de nem mindenkinek adatik meg a kertes ház, mi annak is örültünk, hogy a nulláról eljutottunk a saját panel lakásig. A férjem is, én is panelben nőttünk fel, nekem nincsenek rossz emlékeim, nem éreztem azt, hogy nekem ott rossz. Felnőttként, gyereket nevelve persze érzem, hogy tök jó lenne, ha csak úgy simán kimehetnének a gyerekek az udvarra, vagy ha nem lenne a félszoba ilyen átkozottul kicsi, de ez van, ehhez igazodunk.

Mi arra a köztes megoldásra jutottunk, hogy veszünk egy kis telket, külterületen nem drága, oda ki lehet menni bármikor, az a sajatunk lesz. Igaz, nem ott, ahol lakunk, de mégis több, mint a semmi.