Panelban tényleg szörnyű a gyereknevelés?

Nekem pont az ellenkezőjét mondja szinte mindenki, hogy kezdeti időszakban meg, amíg pici teljesen mindegy. A negyedik és a lift hiány miatt picit aggódnak, de amúgy pont azokat mondogatják, hogy: "mi is felnőttünk panelban", "1 éves koráig nem is kell neki nagyobb tér", "legalább nem kell takarítót fizetned, mert azt te is 2 perc alatt felmosod"..stb.. Bár mi 2 éves korára legkésőbb szeretnénk elköltözni, mert vágyunk a természetbe, kertre..stb..

Szóval én nem izgulok emiatt. Csinálunk majd gyors egy fertőtlenítő festést, olyan babakocsit nézek, aminek vagy a nagyrésze lenn hagyható a kocsiban vagy feltudom kapni egyedül is gyerekestül meg igyekszem fitten tartani magam, bár azt a szülés miatt is.

Miért lenne szörnyű? Annyi, hogy a levegőzést az utcán/parkban/játszótéren oldjátok meg, nem a kertben.

Első gyerek társasházba született, második kertes házba. Maga a gyereknevelés nem a lakáson múlik.

(És esküszöm jobb volt a baba korszak a társasházban, mert akkor folyton mentünk mindenhova. A kertes házban akaratlanul is itthon maradunk, mert itt a kert)

nem szörnyű, csak megkönnyíti egy kert

erősebb logisztika kell a panelhoz, ha lementek már az utcára gyerekkel és akkor jut eszedbe hogy fent hagytál valamit, akkor az szívás

ha már lemész akkor boltot intézel, játszótér, na ott kap hisztit, vagy baki baleset később. Éhes lesz, a víz kifogy, pelust kell cserélni.

Nehezebb elindulni, nincs a hogy 15 percre levegőzünk, mert csoprotosítod a feladatokat.

amíg lent vagytok és mondjuk jól eljátszik, addig nem tudsz mást csinálni panelban mint ott ülsz vele a parkban, míg a házban azért lehet haladni ( nem azt mondom hogy magára hagyni, de csomó dolog van amit a teraszon tudok csinálni és látom is - teregetés, főzés előkészítés, főzés, úgy h csak rá rá pillantok a kajára. )

Rengeteg gyermek nő fel panelban, nincs ezzel semmi gond, ha neked kényelmes

Mi 3 éves korában költöztünk családiba, nekem addig nehéz volt a panel, mert 4.-emeleten laktunk lift nélkül. Én nem szerettem, de sok játszótéri anyuka igen. amúgy játszótérre azóta is ugyan annyit járunk. :)

Panelban nőttem fel, jelentem még életben vagyok, boldog gyerekkorom volt :)

Most a mi kislányunk is itt nő fel, nem érzem szörnyűnek.

Ugyan nem panelben élünk, hanem sima lakásban, de szerintem a lényeg szempontjából mindegy. Egyáltalán nem szörnyű. Persze, sokszor jó lenne, ha lehetne medence meg nem csak úgy lehetnénk kint, ha elmegyünk játszótérre, de igazából így csak kreatívabb lettem a benti szórakozás tekintetében. 20 hónapos a lányom, már bölcsibe jár, de minden nap hazafelé menet beugrunk a játszótérre, és hazaérve meg a szobában játszunk, mesét olvasunk, vacsit készítünk, stb, ez kétlem, hogy rettenetesen másképp működne, ha családi házban laknánk. A szürke, téli hétvégéken akkor sem hiszem, hogy fél óránál többet mennénk ki a kertbe, nyáron meg így is-úgy is elmegyünk valami parkba, barátokkal találkozunk, családdal bandázunk, programokat szervezünk, ami persze lehet, hogy könnyebb lenne kertes házban, mert akkor magunkhoz is szervezhetnénk ezek egy részét, de igazából simán megoldható és nem érzem egyáltalán nehéznek vagy szörnyűnek.

Szerintem igaza van az #1-nek, akinek szörnyű, annak mindenhol az, akinek meg alapvetően jó élmény, annak ugyanúgy mindenhol jó élmény lesz. Szerintem nem ezen múlik, ha akarod, minden helyzetből kihozhatod a legjobbat, és ugyanúgy szomorkodhatsz minden helyzetben a legrosszabbon. Kertes háznak is vannak ugyanúgy hátrányai is, én pl imádom, hogy a lakásunk 500 méteres körzetében van 3 bölcsi, 2 ovi, a munkahelyem, minden sarkon egy játszótér, kellemes parkok, bolt, a gyerekorvos, gyógyszertár, a kórház, ahol szültem, metró, busz, villamos megállói, stb, kb csak arra használjuk az autót, hogy vasárnaponként elmenjünk a nagymamához. A kertes házak nagy részére ez egyáltalán nem igaz. Nekem személy szerint ez, hogy élet is van és minden elérhető közelségben, megérte azt az áldozatot, hogy saját kertünk nincs. De elismerem, hogy néha hiányzik és jó lenne, ugyanakkor erről a kényelemről, ami a lakással együtt jár, nagyon nehezen (vagy egyáltalán nem) tudnék lemondani.

Abból a szempontból nagyon rossz, hogy állandóan járni kell a várost. Nincs az, hogy kimegyünk az udvarra, egy szál melegítőben. Nem mehetünk csak úgy ki bármikor, ahhoz fel kell öltözni elmenős ruhába, hajat belőni stb.

Aztán meg cipelni a babakocsit az emeletre, ha nincs lent tároló vagy felhozni a bevásárlást a gyerekkel együtt. Biztos, hogy akkor nem hajlandó felgyalogolni, mikor a legnehezebb a szatyor. Bár ha van lift, akkor ezekkel nincs gond.

Cipelni kell magaddal a homokozós játékokat, labdát, kismotort, biciklit stb.

Ezeket tudom hátránynak mondani. Nagyon szeretnénk kertes házat, homokozóval, kis medencével, hintával. Persze akkor is járnánk játszóra, de mégis sokkal jobb lenne.