Van segítségeteket vizsgálatokra vinni a babatok?

#58

Nem arról van szó, hogy nem kap arra a napra fizetést, persze hogy kap. Arról van szó, hogy munkaidőben egyszerűen nem az ő dolga a gyerekkel vizsgálatokra meg ide-oda járkálni, mert erre ott van az anya, aki konkrétan erre kapja a fizetését abban a 2-3 évben.

Fordítva sem kéri meg az asszonyt a férje, hogy ugorjon már be a munkahelyére segíteni neki, a gyereket meg passzolja valahova le addig, pedig a nő is kapna gyedet arra a napra akkor is, ha nem is látná a gyerekét. Oké, persze, a gyerek közös, ez tök jogos, de attól még dolgozni kell. Az teljesen rendben van, hogy munka után, otthon vegye ki a férj a részét a dolgokból, foglalkozzon a saját gyerekével, ne csak a tv előtt tespedve nyomkodja a telefonját estig. Az is teljesen rendben van, hogy ha nagy a baj, vészhelyzet van, akkor le van szarva a munka, mert a család fontosabb. De az nincs - szerintem -, hogy rutinvizsgálatok miatt munkaidőben (!) ugráltatva legyen.

Csak kérdezem: Tudjuk azt, hogy rutinvizsgálatról van szó? Sehol nem írta a kérdező és én is leírtam már több hozzászólásomban, hogy nem elvárható, hogy minden oltásra, védőnőhöz, stb. elkísérjen a férjem, de ha olyan a helyzet, akkor viszont nagyon is az!

Szabadság alatt jár fizetés, tehát ha apuka aznap nem megy be dolgozni, akkor is ugyanúgy megkapja a fizetését, mintha anyuka nem látná egy napra a gyerekét és kézbe kapja a CSED-jét. Ez a felvetés ilyen szempontból nem jogos.

Egy munkahelyen, ahol (jelen esetben) a férfi alkalmazott, ott értelemszerűen nem teheti meg egy házaspár, hogyha az egyik fél valamiért nem tud bemenni dolgozni, akkor bemegy helyette a másik. Ha a házaspárnak saját vállalkozása/cége van mondjuk, akkor megteheti, tehát ez sem feltétlenül állja meg a helyét. De apuka is mehet GYED-re, anyuka mehet vissza dolgozni és kismillió lehetőség van.

A mondanivalóddal egyébként alapvetően egyetértek. Nem kell apukát mindenért ugráltatni, de az elvárható, hogy ezt a két fél letudja egymás között normálisan kommunikálni és ne legyen belőle sértődés meg neheztelés, mert itt egyértelműen van. Döntsön a józan paraszti ész. Nálunk ez azt diktálja, hogy rutin vizsgálatokra simán elviszem én egyedül, de ha súlyosabb a helyzet, akkor engedtessék meg nekünk párként dönteni arról, hogy szükségünk van-e adott helyzetben apukára, vagy sem. Engem pl. nevezhettek gyérnek, de amikor a lányunkat kivizsgálásokra kellett hordani, az első vérvételt végig zokogtam mögötte úgy, hogy ő üvöltött és nekem kellett az ölemben lefogni. Ez nyilván a lányunkra sincs jó hatással. Nyilván ezt meg lehet szokni, de ha komolyabb beavatkozásra van szükség, akkor a mai napig jön a férjem is, mert én ideggyenge vagyok ilyen szempontból és ha én az vagyok, az a kislányunkra is átragad. Az apja sokkal kiegyensúlyozottabb, jobb ha ilyenkor ő van vele. Kevésbé stresszel rá a gyerek és gyorsabban meg is nyugszik mellette, mint mellettem. Ez van, #sz*ranyavagyok. A szabadsága terhére megy, de sosem volt még ebből vitánk, mert nem viccből csináljuk ezt és mindkettőnknek rossz, hogy nem mondjuk nyaralásra mennek el a szabad napjai. Nekem iszonyatosan rosszul esne, hogyha bár ez a családi érdek, ő kategórikusan kijelentené hogy nem tud és nem is hajlandó ott lenni velünk.

63.

Nem, nem írta anyuka, hogy csak rutinvizsgálat-e.

De feltételezhetően igen, mert ha komolyabb dolog volna, itt hőbörögne. Ő viszont csak azon pattog, hogy a válaszadók főznek-e, vagy csak gyakoriznak... Szóval ennyit erről.

Amikor tényleg szükségem van a férjem támogatására, akkor ott van.

Mi is vidéken élünk, a buszok ugyan hiperszuper kényelmesek, csak épp baromi ritkán járnak. Így még a terhesség tervezésekor nekiláttam a jogsinak, és mire megszületett az első gyerek, addigra volt jogsim, kocsim, meg 8 hét vezetési rutinom. 🙈 Így az első gyereknél nem is igazán merült fel, hogy segìtsègre lenne szükségem.

Amikor megszületett a második gyerek is, onnantól komplikáltabb lett a dolog. Amíg az egyikkel bent vagyok a kórházban, addig a férjemnek otthon kell lenni a másikkal...

Kérdező, ha tényleg fontos az a vizsgálat, akkor szépen összeszeded magad és elviszed busszal a gyereket. Nyilván kalandos lesz, fárasztó lesz, de felnőtt ember vagy, meg tudod oldani.

Nincs segítségem kocsim sincs MÉG, a férjem kamionos, hétfőtől péntekig csak én és a 2 gyerek vagyunk. A nagy 5 éves ovis. A pici 7 hós múlt. A Védőnő 8kmre van, a doki is. Buszjárat ritka mint a fehér holló. Reggel 5 vagy 6kor, fél 11kor és délután. Mi a fél 11essel szoktunk menni, és 13előtt pár perccel jön vissza. Szóval 20perc védőnő után van másfél órám. A házidokival 5éve telefonon konzultálok végső esetben falugondnok átviszi a 8-10ig tartó rendelésre.

Mindent egyedül oldok meg szóval ehhez hozzá kell edződni.

Sokan szidjátok itt a kérdezőt, a stílusával valóban vannak bajok, de én azért meg tudom érteni őt is.

Kislányomnak kiskorában volt egy betegsége, amit hálistennek kinőtt, ám eleinte az orvosok valami komolyabb dologra gyanakodtak. Belehaltam volna, ha egyedül kellett volna ülnöm a váróba a szörnyű gondolataimmal...

És itt nem csak arról van szó, hogy a kérdező mennyire nem önálló, hanem a lelki dolgokról is. Beteg a gyermeked, nyilván aggódsz érte és szeretnéd megosztani valakivel a gondolataidat.

A buszos dolog ugyanez. Egyedül is tudsz buszozni a babával, csak nehéz rá felvinni a babakocsit, nyomorgás van, könnyebb ha segít valaki. Úgyhogy én azt gondolom, hogy bár talán picit eltúlozza a kérdező, de azért részben meg lehet érteni