Van segítségeteket vizsgálatokra vinni a babatok?

Fiunkkal (most 3 éves lesz) nem kellett segítség, egyedül megoldottam mindent. Akkor nem is nagyon tudott volna itthon maradni, mert olyan főnöke volt.

Most 5 hós a lányunk, férjem pedig egyéni vallalkozó lett. Pl holnap viszem a kicsit dokihoz, ő meg marad itthon a naggyal.

Van segítségeteket vizsgálatokra vinni a babátokAT?

A tárgyragot ne spórold el, mert így sok esetben érthetetlen lesz a mondanivalód!

Egyébként nem, nincs segítségem, nem is kell.

A busznak van menetrendje, nem kell órákig várni rá, még a kis falukban is.

Szerintem itt elég egyértelmű, hogy nem az a gond, hogy nem tudja megoldani valaki, hanem az elv, hogy apuka sosem segít. Lehet itt vitatkozni, meg egymásnak esni, hogy ki mire képes... ha muszáj, akkor felrakom a sárga buszra egyedül is a gyerekem babakocsistól császárheggel, de ha lehet, akkor jól esik, ha apuka önszántából, különösebb viták nélkül igyekszik úgy alakítani a napját, hogy velünk tudjon jönni és tudjon segíteni ebben.

Ma már budapesti vagyok, itt azért könnyebb ilyen szempontból az élet. Bár a régi sárga jó nagy lépcsős villamosok, vagy a retro buszok/trolik itt is megtudják viccelni az embert, ha babakocsival közlekedik, azért az emberek elég segítőkészek szerencsére és viszonylag jó a jelölés is, hogy mikor jön "roki járat". Nekem legalábbis ez a tapasztalatom.

Vidéken nőttem fel, napi kétszer buszoztam a közeli városba. Kiszámíthatatlan volt milyen típusú busz jött. Többnyire szintén jó magas lépcsős, egy vagy két ajtós, de ha kétajtós is sokszor középen volt egy kapaszkodó. Ha állt valaki a megállóban, nyilván lehet segítséget kérni, de sokszor a buszsofőr ugrott le segíteni, vagy egy utas. Távolsági busz jellegű kialakításnál csomagtartóba ment a kocsi. Nyilván stresszeli magát az ember, ha áll a megállóban egyedül és nem tudja mi fog érkezni, meg amúgy még az egész baba helyzet is új neki, sz*rul aludt éjszaka, stb. Megoldja, mert meg kell. De ha van egy társa, azért jogosan elvárható, hogy egy-egy távolabbi vizsgálatnál segítsen az apa.

Erre mondtam azt, hogy egy laborba is el lehet menni úgy, hogy max kiájulok a sorból és majd segít más, meg babamozizni is elmehetek egyedül, mert nekem attól még élmény, hogy a férjem tojik az egészre. Nem azzal van baj, hogy nem vagyok képes megoldani egyedül, hanem hogy egyedül hagy szituációkban, ahol szükségem lenne rá. Valakinek ez természetesen jön, valakivel össze kell veszni párszor, hogy megértse mi a gond és felnőjön a feladathoz, majd jobb belátásra tér... valaki meg a veszett fejsze nyele.

Őszintén, ha az lenne a szitu, hogy 30 km-rel odébb kell mennem a babával, és a férjem nem vesz ki egy napot azért, hogy kocsival elmenjünk, hanem inkább ő kényelmesen elgurul vele egyedül melóba, én meg buszozgassak a kicsivel, az nekem sem esne jól (nem mintha megtenné ezt, mert ha szabit nem is tudna kivenni, akkor is azt mondaná, hogy vigyem a kocsit, ő meg megy dolgozni aznap busszal... de most csak elméleti síkon).

De nem értem, itt elvileg nincs kocsi, akkor mit tud segíteni az apuka? Így is, úgy is buszozni kéne, nem? Akkor meg már nem mindegy, hogy egy ember tolja fel a babakocsit a buszra, vagy kettő? A kórházba (vagy a vizsgálat helyszínére) meg amúgy sem mehet be két ember a gyerekkel, csak egyikük. Itt most mit tudna érdemben segíteni az apa? Nem kötekszem, csak nem értem.

Érdekes válaszok.

Nálunk teljesen egyértelmű volt, hogy mivel ketten várjuk a babát, ketten megyünk minden vele kapcsolatos vizsgálatra is. Együtt varakozunk és alig várja hogy minden rendben van-e.

Aztán mikor meglett, a védőnői és státusz vizsgálatokra is mindre jött velünk, hiába hogy csak egyedül mehettem be vele.

Rendőr egyébként, tehát nem az van, hogy lelép az irodából, mégis kérés nélkül megoldotta mindig. Sokszor én mondtam, hogy nem kell jönnie, de mindig jönni akart.

Ilyen az, ha valakit szeretnek, együtt csinálják a családot érintő dolgokat.

Kérdező, dehogy vagy hülye, ez így lenne normális. Mond el neki nyugodtan, őszintén, hogy jól esne ha együtt mennétek.

29# Ha vidékről beszélünk, akkor egy magaspadlós, akár egy ajtós busznál azért igen hatékonyan tud segíteni apuka a babakocsi rendezésében. Sokszor felrakni sem lehet a lépcsőn a kocsit, csak összecsukva. Ha jön a kitudja éppen milyen busz, fel kell fogni, hogy itt most mi lesz a szitu, kezdd el azonnal lekapni a hordozót a vázról, váz összecsuk, vagy egyensúlyozz fel a kettővel egyszerre vagy döntsd el, hogy előbb teszed a gyereket fel és utána a vázat, vagy fordítva... közben reménykedsz, hogy a sofőr figyeljen, lássa, hogy mi a helyzet, ne csukja azonnal az ajtót, amint felraktad a gyereket és visszalépsz a vázért. A buszon oldd meg a leülés kérdést úgy, hogy rendezed a gyereket, a babakocsi vázat, meg magadat is miközben a busz már elindult, mozgásban van. Tedd mindezt akár úgy, hogy két hete szültél császárral. Igenis itt jól tud jönni apuka, aki segít a logisztikában és ezáltal nem stresszelsz egyedül, hogy hogyan oldd meg gyorsan és hatékonyan a szitut. Megtudod oldani egyedül is, de kényelmesebb, ha van segítség.

Ha egy alacsony padlós busz jön, akkor semmi gond. Csakhogy ez vidéken nem igazán kiszámítható és nem 5,5 percenként járnak a buszok, hogy azt mondhassa az ember, hogy sebaj, megvárom a következőt.

Én elég jó probléma megoldó készséggel rendelkezem szerintem, de ha vidéken így egyedül kéne nekiindulnom babával, valószínű magamra kötném és egy hátizsákba pakolnám a cuccokat, úgy azért sokkal könnyebb, mint még a babakocsin is agyalni.