Más is van ilyen, hogy nem érdekli más gyereke csak a sajátja?

Szerintem itt is az arany középút lenne az optimális. Családon belül szerintem ne legyen már fizikailag fájdalmas, ha 3 teljes mondatot kell váltani egy kisgyerekkel, az összes rokonnal beszélsz ennyit, akkor is, ha nem annyira vagy rá kíváncsi. De nyilván a szülei dolga, hogy szemmel tartsa, és ha kezd túl közvetlen lenni, akkor visszafogja. Én senkire nem erőltetném rá a fiam, de azt kifejezetten bunkó dolognak tartanám, ha pl találkoznék rokonokkal, nekem köszönnek, ő is szépen köszön, ahogy tanulta, urambocsá megkérdezi valakitől, hogy mi van a kezében, mert érdekesnek találja (általában max ennyi szokott történni), és flegmán elküldik, hogy hagyjálmárbékén. Nyilván utcán, vagy egyéb helyeken nem megy oda vadidegenekhez, de a rokon ilyen szempontból szerintem más, ott azért többször is találkoznak, nem elvárható szerintem, hogy a gyereknek zéró interakciója legyen velük.

Szerencsére a mi családunk normális, nincs gyerekfétis, ha összejövünk, csak felnőttek (egy rokon szült kettőt, be is hurcianyusodott, szerencsére levált rólunk a kölykeivel együtt, évek óta nem is láttuk).

Mi az a "behurcianyusodás"?

amikor valaki megszül és rágyógyul a gyerekére, minden arról kezd szólni nála. Ez a rokon elfelejtette nevelni a gyerekét, olyannyira, hogy sehol nem tud viselkedni, ezért anyósom kijelentette hogy nem kívánja hagyni szétszedni a házát a gyerek által. Ezen annyira besértődött a nő, hogy évek óta nem beszél vele, de senkivel sem a családból (hála istennek), ritkán hallunk felőle. Most valami lepukkannt munkásszállón lakik a könykeivel, pedig szép élete volt, szerető férjjel, gyönyörű házat építtetett vele fel, de kidobta a pasit...Szánalmas.