Hogy is van ez? A szülő, akit nem nagyon érdekli a gyereke, eljár inni, bulizni, azt sem tudja, hol a gyereke és kitűnő tanuló. A másik szőlő gyereke, aki mindent megtesz a gyerekért, mégsem boldogul úgy, ahogy kellene.

A képességek!

Sajnos nem mindenkinek fog úgy az agya, sokan még az általánost se tudják elvégezni (én sajna tudok ilyenről), szegény gyerek annyira gyenge képességű, de szorgalmas volt.

De olyanról is tudok aki otthon sose vette elő a könyvét, mégis lediplomázott... No meg hozzáállás kérdése is, sokszor csak az órákon kell figyelni és megcsinálni a házi feladatot. (Házi feladat elhanyagolásából jön be a legtöbb egyes)! :)

25/N

Ennek nem sok köze van a szülö viselkedéséhez: nálunk én gyakorlatilag soha nem tanultam általánosban meg középiskolpában, egyetemen meg max. naponta egy-két órátl , mégis megszereztem egy mérnöki diplomát, a növérem már általánosban 3-4 órákat tanult, és alig sikerült leérettségiznie.

Ez egyszerüen adottság kérdése, nekem minden megmaradt, amit egyszer hallottam, neki meg több órai erölködés után is a fele még sehol sem volt.

Szegény gyerek, még megszenvedi, hogy a szülei isznak, buliznak, nem foglalkoznak vele.

Akivel foglalkoznak és nem isznak a szülei, az pedig felkaphat!

Egyébként rossz tanulási módszer is okozhat nehézségeket!

Ez egy sokkal komplexebb probléma ennél.

Egyrészt számodra, mint külső szemlélő, nehéz eldönteni, hogy most az a szülő valójában mennyit foglalkozik azzal a gyerekkel attól, hogy időnként bulizik. Apósom pl bár nem járt el bulizni sehova, de a munkája miatt többnyire halovány ideája sem volt arra nézve, hogy merre jár a lánya. Ettől függetlenül mégis példakép volt, mert az életét úgy élte, hogy felnéztek rá, holott ránézésre rá is sokan rásütötték, hogy csak a munka számít neki, szarik a lányaira, pedig ebből semmi nem volt igaz. Attól, hogy te úgy látod, hogy valaki szarik a gyerekére, még korántsem biztos, hogy így van, mert lehet, hogy lazább a gyeplő, lehet, hogy kevesebb időt tölt vele, de amikor vele van, akkor nagyon jót tesz.

Másrészt az, hogy valaki időben sokat foglalkozik egy gyerekkel még nem jelent semmit sem, ha amúgy meg rosszul teszi. Elkezdhetnék példákat sorolni, hogyan lehet a rengeteg törődéssel totál elrontani egy gyerek önbizalmát, vagy éppen hogyan lehet totál elkényeztetni, de túl hosszú lenne a sor. A lényeg, hogy a törődés tekintetében nem csak a mennyiség, de a minőség sem elhanyagolandó szempont. Ismerek én olyan anyukát, aki inkább csak ártott ezzel. Ez pont az előző ellentéte, mert ő ugyan sok időt tölt a gyerekével, mégis szar a végeredmény.

Harmadrészt ugye egy szülőt emlegetsz, holott ideális esetben kettő van egy embernek. Attól, hogy mondjuk a gyerek anyja a lelkét kiteszi a gyerekért, még könnyen lehet, hogy az apja, vagy a kettejük viszonya tönkretesz mindent. Az apa szerepén kívül is baromi sok dolog közrejátszhat, ami esetleg tönkreteszi a gyerek motivációját.

Ahogy előttem is említették, a két gyerek sem egyforma. Simán lehet, hogy az egyiknek ilyen nevelés hat, a másiknak olyan, az egyik jobb, a másik gyengébb képességű, az egyik aktívabb, a másik kevésbé, stb.

Szóval lényeg a lényeg, nagyon sok mindenen múlik ez az egész, nehéz megmondani. Sorolhatnám még napestig, mi minden lehet az oka ennek a jelenségnek, de valószínűleg úgysem találnám el.