Tényleg olyan nehéz 5 perc érdeklődést magára erőltetni egy szülőnek (még ha igazából nem is érdekli a dolog) a gyereke kedvéért?

Ha nem érdekli a dolog, minek? Hagyjuk már... én évekig néztem a mostohaanyám bájolgását, meg jópofizását, mikor amúgy szart a fejemre, és felőle az lett volna a legjobb, ha megdöglök.

Hányinger, komolyan.

Most jó az, hogy odamegy a szülőd, megkérdi mi van veled, de látod az arcán, hogy "fogd már be, mi a francért kell egyáltalán hozzád szólnom", vagy közben vállat vonogat, vagy tök unott fejjel "hallgat végig".

Felejtős, én az ilyen mbereket kerülöm, és kerüljön ő is engem, nem kell a képmutatás.

28n

Először is jó volna tudni, hány éves vagy, milyen helyzetben kérted erre apukádat/anyukádat, és mi volt az, amit el akartál mondani.

De alapesetben akit szeretek, aki fontos nekem, azt meghallgatom. Ami őt foglalkoztatja, őneki fontos, az nekem is fontos annyira, hogy meghallgassam.

Pl. este, mikor bejön, kisfiam elmeséli, hogy ágakból, levelekből mit épített a kertben. Egész történetet kerít, amit hosszadalmasan mesél el. Mégis meghallgatom, mert tudom, hogy NEKI fontos, amit mesél.

Természetesen vannak helyzetek, amikor nem tudom végighallgatni, pl. ha buszhoz indulnék ki, de általában igyekszem meghallgatni.