Úgy érzem, mióta megszületett a lányom, Őt jobban szeretem, mint a kisfiamat, érzett valaki hasonlót?

Én sem tudtam sajnos megoldani, hogy egyedül a lányomat vigyem játszóra (legalábbis az első hónapokban, ma már könnyebb), de azzal igyekeztem megoldani, hogy a kicsi alvásidejében mentünk. 3 hósan már nagyjából lehetett tudni hogy ha x időben indulok, vsz aludni fog. Akár 2 órát is aludt az enyhe téli levegőn. Főleg ha babakocsiban tudtam vinni, leparkoltam, akár walkietalkiet tettem mellé, és csak a lanyomé voltam. Erdei kirándulás dettó.

Plusz találkozgattunk is más kisgyerekesekkel. Tudom az már nem szűk program, de jó volt neki látni, hogy másnak is van kistesója, és egymás gyerekével is próbáltunk beszélgetni.

Ezt a kérdést melegszívvel tudnám ajánlani minden gyk-s troll anyunak, akik más platformokon kérdéseknél a világból is kiüldözve aláznak más anyákat, akik akármilyen okból nem szoptatják a babájukat.

Sajnállak kérdező teljesen őszintén, mert ez a marhaság ami eluralta az agyadat nem teljesen tőled származik úgygondolom, hanem az elvárások alatt "törtél meg" amit néhány kedves nőtársad plántált beléd akár egyértelműen akár szépen sunyiban.

Meg kell magaddal értetned az anyaság nem azon múlik szoptatsz-e vagy tápszert adsz a gyerekednek. Igen csődöt lehet mondani szülőként, de az nagyon nem itt kezdődik, viszont hála ennek az agybajnak sajnos te most igen csak rezgeted magad alatt a lécet. Tegyèl rendet a fejedben és engedd el a táplálassal kapcsolazos elváráaokat szentírásokat.

Nekem is gondom volt a szoptatáss, tápszeres lett a kisfiam, és tudod mit, ettől függetlenül igenis anya vagyok , igenis jó anya vagyok. Nem ez határozza meg a kettőnk viszonyát.