Úgy érzem, mióta megszületett a lányom, Őt jobban szeretem, mint a kisfiamat, érzett valaki hasonlót?
Nagyon szégyellem magam, és természetesen eszem ágában sincs ezt kimutatni a kisfiam irányában, de valami nagyon furcsa érzés kerített hatalmába, amióta világrajott a kislányom, aki már 3 hónapos is elmúlt...
Amikre gondoltam, mint lehetséges okok:
1. A kislányomat születése óta TUDOM SZOPTATNI, míg a fiamat sohasem tudtam, Ő sajnos tápszeres volt.
2. A kislányom a nap 24 órájában velem van (talán főleg a szoptatás miatt is), hordozom magamon, míg a nagyobb gyerekem, aki már másfél éves, nagyon sokat van távol tőlünk, mert annak idején családi okok miatt inkabb nagyszülők vigyáztak rá, most meg már bölcsődébe jár.
3. A kisfiam most lépett nem olyan régen a dackorszakba, ami tudom, hogy teljesen normális majdnem 2 éves kisgyereknel, tehát akaratoskodik néha, hisztizik, és féltékeny a kishúgára.
A lányom teljes mértékben az én feladatom, Vele vagyok egész nap, mióta csak a világon van, és imádom szinte rajongásig, mellettem alszik az ágyban egy kis babaöbölben.
Úgy érzem, Őt a szívem mélyén, kimondatlanul sokkal jobban szeretem, mint a nagyobbik gyerekemet.
Érzett valaki hasonlót? El fog ez múlni?
Természetesen a fiamat is imádtam mindig, de valahogy az van bennem, hogy elképzelni se tudtam korábban, hogy egy pici babát ennyire nagyon is lehet szeretni, mint a kislányomat... Tőle elválaszthatatlan vagyok, mindent együtt csinálunk, alig teszem le, és kimondom: azt érzem, hogy Ő tett engem igazán Anyává...
válasza:30-as nagyon, nagyon szépen köszönöm, ez most jol esett! ❤
Szerintem sem ez a típus vagyok!
#31 ez nagyon sokrétű.
Egyrészt egy elég durva szülés utáni depresszió uralkodott el rajtam azért, amiért nem tudtam szoptatni a fiamat. Én mindennél jobban szerettem volna szoptatni!
Pár hét alatt annyira megbetegedtem (a folyamatos önvád, haragtartás miatt, hogy nem szoptatom a fiamat), hogy elment az étvágyam, a vérzésem ugyanakkor 10 hétig eltartott, durván legyengültem, szédültem, 39 fokos lázas voltam, végül 3 hétre kórházba kerültem, kaptam infúziót vérzés csillapító gyógyszert.
Mindeközben anyagi problémáink keletkeztek. Apuka munkahelyet váltott, én CSEDEN voltam, és ezzel együtt, egy költözés is következett: ahol laktunk, egy albérlet volt, innen el kellett jönnünk határidőre. A férjem nagyszüleinek lakásába költöztunk át (sajnos a nagymama 2019-ben hunyt el), amin szintén volt pár százezer forintos elmaradás, tartozás.
Ezeket kifizettük, rendeztük egy 8 hónap alatt, most itt élünk. Férjem azóta hála Istennek új munkahelyen boldogul, már majdnem 1 éve, és jól is keres.
Én rendeződtem egészségügyileg, azonban a kötődésem akadályát a fiam irányában továbbra is a szoptatás hiányában látom.
Nem volt annyira vészesen hosszú időszak ez, de mégis megbélyegezte az első hónapokat, és volt egy durván fél év, amikor nagyszülőknél tartózkodott főleg a gyerek. Miután minden is rendeződött, természetesen hazahoztuk a tartozásoktól mentes, új otthonunkba.
válasza:"Én is idősebb gyerek vagyok, szintén nem én voltam a "kiskedvenc" gyerekkoromban, hanem a húgom. Most viszont mégis elég jó a viszonyom édesanyámmal, mi több, nagyon sok mindenben segít engem, mióta anya lettem"
Mondjuk a borderline személyiségzavar egyik fő kiváltó oka pontosan a rossz szülő-gyerek viszony a koragyermekkorban. Úgyhogy lett bajod bőven abból, hogy anyukád kevésbé szeretett téged, mint a tesódat. Ne ismételd meg a sorsodat, ne tedd tönkre a fiadat. Ha nem is tudatosan, de ugyanazt csinálod, amit az anyád. Keress szakembert!
válasza:Hát akkor fején találtam a szöget.
Első körben ajánlom elolvasásra Orvos - Tóth Noémi: Örökölt sors könyvét. Biztos vagyok benne, hogy meg fogod találni a hibát.
Másodszor nem a szoptatás hiánya miatt nem kötődsz a gyerekhez. Anyák ezrei nem szoptatnak, mégis kötődnek.
Nálad más feldolgozatlan trauma van.
Mindenesetre kérdezd ki a szüleidet minden, családodat érintő szüléstörténetet. Lehet ott a hiba, hogy fiú lett az első gyerek. Lehet anyukádnak volt egy meg nem született fiútestvére, akit nem gyászoltak el, titkoltak. Vagy éppen megszületett, de babakoraban meghalt. Akármi tragédia történt, NEM DOLGOZTÁK FEL. És itt a hiba. Tudományosan bizonyított tény, hogy a feldolgozatlan traumák tovább öröklődnek sejt szinten.
A legjobb szemléltetés: a nők már születésükkor rendelkeznek az összes petesejtjükkel. Ami egyben azt is jelenti, hogy magzati korban is megvannak már a petefészkében. Vagyis egy nő mindazt átélte petesejtként anyja magzati korában, amit anyai nagyanyja átélt a terhessége során.
Kedves utolsó.
Anyukámnak sajnos nem is egy meg nem született, megsiratott Testvére volt... tudok róla, elmesélte a nagymamám, aki bántalmazó házasságban hízott le 18 évet.
Sajnos azt is tudom, hogy közvetlenül az én születésem előtt nem sokkal édesanyámnak szintén abortusza volt.
Ha valóban létezik az,.amiről írtál a kommentedben, akkor nagyon könnyen megeshet, hogy velem is hasonló történt, valamilyen szinten "megéltem" ezt a traumát.
De megmondom őszintén, életemben nem hallottam még ilyesmiről. A könyv mindenesetre érdekesnek hangzik
válasza:Bizony létezik, és már a tudomány is alátámasztja!
Transzgenerációs mintákra keress rá.
válasza: válasza: válasza:Igen, már a születése után sem volt "jó a kapcsolatom" a fiammal.
2 hónapig próbálkoztam ERŐMÖN FELÜL a szoptatással, egész nap fejtem, minden egyes nyikkanásánál mellre tettem, órákat eltöltöttem vele úgy, hogy a mellemen van, mégsem sikerült jóllakatnom. 2 hónap után kerültem be a kórházba kb, mikor már besokalltam, nem ettem, nem ittam, viszont erősen véreztem.
Onnantól kezdve valami megtört bennem a fiam iránt. Volt egy pár nap, amikor (bár ezt senkinek sem mondtam ki!), de azt éreztem, nem akarom őt látni! Bárkit, csak őt ne hozzák a közelembe! Nem szeretném őt többet!
Ezeket az érzéseket aztán elnyomtam magamnak, senki nem tudja a családból, hogy a szívem mélyén így éreztem egyszer iránta.. hazahoztuk, és érkezett is a kistesó, aki egyébként nem volt tervezve, mégis úgy éreztem, meg kell Őt tartanom.
Jól éreztem.... Miatta vagyok most boldog..
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!